Itt a tavasz, éled a természet, virágba borulnak a fák, és a halak is egyre aktívabbak. Végre véget ért a téli kényszerpihenő a horgászok legnagyobb örömére! Alig vártam, hogy beköszöntsön kedvenc évszakom, és újra ellátogathassak a számomra oly kedves Zala folyóra. Április elején a szép, napsütéses idő horgászatra csábított. Vajon ezúttal mit tartogatott számomra kedvenc vadvizem? Ha kíváncsiak vagytok a részletekre, tartsatok velem!
A Zala szeszélyes folyó. Szeszélyes télen, tavasszal, nyáron és ősszel is. Az itteni horgászatok mindig tartogatnak meglepetéseket, ezért is szeretem annyira e vadvíz partján tölteni a szabadidőmet. Ha van rá lehetőségem, mindig körülnézek a horgászat előtti napon: figyelem a vizet, a halakra utaló jeleket és a madarakat is. Tavasszal a kócsagok és a szürke gémek jelenléte mindig biztató, hiszen e nemes állatok azért látogatnak a folyóra, hogy elcsípjenek néhány halat.
A horgászat előtti napon tehát kerékpárra ültem és a folyó felé vettem az irányt. Útközben több vízimadárral is találkoztam, de sajnos nem voltak valami fotogének. Amint egy kicsit közelebb mentem, már repültek is tovább, leszálltak egy távolabbi helyen és folytatták a „vadászatot”. Úgy döntöttem végül, hogy nem zavarom őket és inkább a folyóról, valamint a környékéről készítek újabb képeket.
Mivel április eleje volt, és hűvösek voltak az éjszakák, nem lehetett kérdés, hogy olyan etetőanyagot kell készítenem, amely jól működik a hideg vízben. A Fluo Energy Vörös Gyümölcs és a Feeder Master Ponty Piros etetőanyagra esett a választásom. Mindkét keverék ideális a hideg vízi horgászatokhoz, hiszen aromájuk nagyon kellemes, piros színük pedig figyelemfelkeltő hatású. Este kb. 1 kg-ot kevertem be fele-fele arányban, majd eltávolítottam a nagyobb szemcséket és néhány marék olajos mag őrleménnyel, valamint kedvenc aromáimmal egészítettem ki a csalogatóanyagot. A Fagyos Ponty aroma szinte minden hideg vízi keverékhez használható. A kukoricatejet az összes békéshal szereti, és kifejezetten jól működik a természetesen vizeken. Egy kis melaszt is adtam az ásványvízhez, amivel az etetőanyagot kevertem be. A melasz egyébként egy igen jó hideg vízi adalék, de csínján kell vele bánni, mert ragacsossá teheti a kaját!
Egy délutánig tartó horgászatot terveztem minimális mennyiségű felszereléssel. Kora tavasszal bőven elég a Zalára egyetlen bot is, hiszen ahogy jön a jó idő, úgy jönnek a halak is! Az ívási időszak előtt sok keszeg felúszik a folyóba a Kis-Balatonból, és nem ritka, hogy a kárászok, majd a pontyok is követik őket. Ahogy nő a folyóban a halak száma, úgy csökken a kecskerákok aktivitása. Tavasszal igen jókat lehet pecázni a folyón, hiszen minden gond nélkül bevethető ebben az időszakban az élő csali. A folyóban a halak természetes táplálékát a különböző vízi gerinctelenek alkotják, tehát a csonti és a giliszta tavasszal aranyat ér!
Felállítottam a horgászállást, felszereltem kedvenc feederbotomat, feltűztem a 12-es Gamakatsu horogra néhány szem csontit és bedobtam. A finom szerelék halkan csobbant a vízben, majd rövidesen a fenékre ért. Szívtam egy nagyot a friss levegőből, végül helyet foglaltam kis székemen. A spicc egy darabig nem mozdult, de szerencsére nem kellett sokat várnom a kapásra. Egy kissé határozatlan, de jól látható kapással érkezett meg a tavasz első hala.
Keszegek, kárászok vagy pontyok? Igazából mindegy! Számomra az a legfontosabb, hogy jól érezzem magam, amikor a Zala folyóra látogatok. Természet, nyugalom, szép és egészséges halak, igazából minden adott ahhoz, hogy kikapcsolódjon a horgász. Kedvenc feederbotjaimat vetem be leggyakrabban a folyón, de itt még egy spiccbotos horgászat is igazán szórakoztató lehet.
A medium karakterisztikájú Pro Method bot már évek óta hű társam, és nagyon elégedett vagyok vele. Elsősorban a method módszerhez tervezték, de tökéletesen használható keszegezéshez is. Rugalmas spicce remekül jelzi a kisebb halak kapásait, de fogtam már ezzel a bottal 6 kg-os nyurgapontyot is. A Power Fighter 5000-es orsóm nem egy mai darab, ettől függetlenül még mindig szuper!
Kedvelem a karikakeszegeket, de azért egy kicsit elgondolkodtam. „Vajon a következő hal is egy karikakeszeg lesz?” Mivel a Zala folyó már annyi meglepetést tartogatott számomra, reméltem, hogy megajándékoz majd egy újabb, maradandó élménnyel. Így is lett! A korábbi, kisebb kapásokat hirtelen egy határozott, húzós kapás váltotta fel! Amint felvettem a kontaktust a hallal, tudtam, hogy egy nagyobb példány akadt horogra. A hal erősen küzdött, nem a keszegekre jellemző mozgása volt. Először azt hittem, hogy egy pontyot fárasztok, de nem pontyot, hanem kárászt fogtam és nem is kicsit! Egy gyönyörű, közel kilós kárásszal ajándékozott meg a Zala! Korábban még sosem fogtam ekkora kárászt, ezért nagy örömmel vettem a kezembe a hibátlan, vadvízi halat.
Hát igen. A Zala folyó már csak ilyen! A duci kárász kifogása után persze egyből elcsendesedett a víz. A szép példány minden bizonnyal elzavarta a keszegeket egy időre, de nem szomorkodtam emiatt. Feltűztem ismét néhány szem csontit a horogra, majd türelmesen vártam.
Ha megjelennek a nagyobb keszegek, érdemes gilisztára váltani. Többször is tapasztaltam már a korábbi horgászatok során, hogy a gilisztát sokkal hamarabb húzták el a nagyobb keszegek, mint a csontit. Szintén tapasztalatból írom, hogy érdemes a jó öreg trágyagilisztát úgy feltűzni, hogy az egyik fele egy kicsit hosszabb maradjon, így hamarabb felkelti majd a mohó keszegek érdeklődését. Én kifejezetten szeretek keszegezni és minden tavaszi keszegezés során átélem azt az élményt, amit sok-sok évvel ezelőtt az első zalai pecámnál.
Egy igazi vadvíz magával ragadja a horgászt: élettel teli folyó, halak, békák, szitakötők, madarak, virágok, napsütés és minden, ami természet. Maga a horgászat pedig igazán változatos lehet, ha több halfaj egyede is horogra akad. A délután folyamán egy kisebb domolykóval is megajándékozott a Zala, és sikerült még néhány bodorkát fogni.
A szép, napsütéses időben igazán jó volt kint lenni. Jócskán elmúlt dél, amikor egy Endre nevű horgász csatlakozott hozzám. Hamar összebarátkoztunk és beszélgettünk egy jót, miközben kisebb-nagyobb karikakeszegeket fogtunk. Nem élvezhettem azonban egész délután horgászbarátom társaságát, hiszen vártak az otthoni teendők, lassan indulnom kellett. Elkészítettem az utolsó fotókat, összepakoltam, majd sok sikert kívántam Endrének.
Sosem szoktam sok halat hazavinni, ezért csak a fenti képen látható példányokat tartottam meg. Ezúttal is felhívnám a figyelmet arra, hogy a kárász egy idegenhonos hal, ezért nem jó, ha jelen van egy természetes vízben! Minden idegenhonos hal káros az őshonos halfaunára. Manapság az idegenhonos ezüstkárász egyre jobban terjed és az őshonos aranykárászból már alig lehet fogni. Nem tagadom, hogy nagyon örültem ennek a szép ezüstkárásznak, de amióta horgászom, aranykárászt még egyszer sem fogtam.
Vajon milyen lesz majd a következő horgászatom a számomra oly kedves Zala folyón? Lehet, hogy sikerül majd egy kapitális dévért fognom, amikor virágba borulnak a mocsári nőszirmok? Erre sajnos még nem tudom a választ, de az biztos, hogy szívesen teszek próbát a folyón újra és újra! Kívánok Endrének és minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag horgászatokat! Görbüljön!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
