A hűvös, esős tavaszi napok után alig vártam, hogy végre beköszöntsön a nyár. Főleg májusban, de még június elején is meglehetősen sok volt a csapadék, ezért várnom kellett egy keveset, hogy újra üldözőbe vehessem a Zala folyó vad halait. Kedvenc vizemen korántsem egyszerű a horgászat a nyári időszakban, de ilyenkor némi szerencsével és egy nagy adag türelemmel igazán szép, öreg dévéreket lehet fogni. Amint javult az idő, nem is tétováztam tovább! Elkészítettem egy jól bevált etetőanyagot, összepakoltam néhány apróságot, majd a botzsákba helyeztem kedvenc feederbotjaimat és korán reggel indultam a Zala folyóra.
Horgásztársaim sokat panaszkodtak a napokban, mert nem nagyon fogtak halat a Zalán. Az igazat megvallva nem lepődtem meg, amikor ezt mondták! A nagyon zavaros víz, a hirtelen jött vízszintemelkedés és a folyamatosan változó időjárás is jócskán befolyásolhatta a halak kapókedvét. Türelmetlenül vártam, hogy javuljanak a körülmények, de amikor már nem bírtam tovább és jöttek az elvonási tünetek, arra az elhatározásra jutottam, hogy teszek egy próbát a szeszélyes folyón. A horgászat előtti napon kerékpárra ültem és alaposan körülnéztem. A folyó még zavaros volt, de a vízszint szerencsére csökkent egy keveset. Amikor hazaértem, elővettem egy jól bevált etetőanyagot és az időt nem sajnálva igyekeztem azt a legfogósabbra elkészíteni.
Minden évben dobnak piacra új etetőanyagokat és csalikat, az igazat megvallva néha el is gondolkozom azon, hogy miként tud ilyen rohamosan fejlődni a horgászat. Sok horgász rohamozza meg a boltokat, miután kijönnek az újdonságok, én viszont szívesen használom a régi, már-már elfeledett etetőanyagokat a mai napig. Hogy miért? Mert jól beváltak! Főleg azért kedvelem a Mézes Pálinka etetőanyagot, mert egy jó minőségű és finom aromájú, univerzális keverék, minden békés hal szereti. Eredményesen használtam ezt a kaját több vízterületen is, ezért szavaztam neki bizalmat ismét. Egy etetőanyag azonban mit sem ér, ha nem megfelelően készítik el! Mivel szerettem volna minél hamarabb elkezdeni a horgászatot, a csalogatóanyagot már este bekevertem. Először csemegekukoricából, ásványvízből, némi kukoricatejből és egy kevés ananászos Carp Syrup aromából turmixgép segítségével pépet készítettem. A jellegzetes illatú etetőanyag háromnegyedét használtam fel és adtam hozzá néhány marék olajos mag őrleményt (ez őrölt TTX-ből, kendermagból, fekete napraforgómagból, egy kevés szőlőcukorból és egy evőkanál sóból állt). Alaposan összekevertem mindent, végül átrostáltam egy közepes lyukbőségű szitán, hogy homogén legyen. Kora reggel, a horgászat előtt már csak arra volt szükség, hogy adjak hozzá egy kis ásványvizet és újra átrostáljam. Olykor a megfelelően elkészített etetőanyag már fél siker!
Amikor már melegebb a víz, gyakran egészítem ki különböző szemes anyagokkal a kaját. Kőzúzalék, főtt kendermag, mézes pellet és csemegekukorica került ezúttal a jó öreg Mézes Pálinka etetőanyag egy részéhez. A horgászatot alapozó etetéssel kezdtem, kb. 0,5 kg-ot juttattam be az általam jónak vélt helyre. A mézes pelletből és a csemegekukoricából félretettem egy keveset, hogy szükség esetén pótolhassam majd a halak által elfogyasztott mennyiséget.
Egy reggeltől kora délutánig tartó horgászatot terveztem egyetlen bottal és a hozzá illő orsóval. Miután végeztem az alapozó etetéssel, elővettem a Pro Method Feeder 360M botomat és felhelyeztem rá a Pro Method 5000 orsómat, melynek dobjára 18-as monofil zsinórt és 12-es fonott dobóelőkét csévéltem. A keszegező szerelék elkészítéséhez egy fém gubancgátló csövet használtam, a karabinerbe egy 25 g-os Tufty Feeder kosarat akasztottam, a kb. 30 cm hosszú horogelőkét pedig 10-es fonott zsinórból kötöttem. Megtöltöttem etetőanyaggal a kosarat, majd pár másodperc múlva csobbant a végszerelék, és a csali már a mederfenéken várta a halakat. Eltelt egy óra, két óra, de semmi. Először azt gondoltam, hogy úgy járok majd, mint a horgásztársaim korábban, de a kétségbeesés helyett inkább türelmesen vártam, hiszen sosem lehet tudni, hogy milyen meglepetéseket tartogat a Zala folyó! Éppen azon gondolkoztam, hogy dobjak-e újra, amikor a spicc többször is megrezdült, majd egy igen jó, húzós kapással megérkezett az első hal. A rugalmas bottal igazán nagyszerű élmény volt a fárasztás!
Ezek a zalai, öreg dévérek igen jó erőben vannak, recsegtetik a féket rendesen! A fenti képeken látható példány kb. 1,5 kg lehetett. Ezek a halak nagyon óvatosak, nem lehet őket megfogni akármilyen szerelékkel és csalival, ezért ha lehet, igyekszem minél finomabb szereléket összeállítani és kisebb méretű csalit választani. A korábbi aggodalmam gyorsan elillant a szép dévér megfogása után, és már sejtettem, hogy mi lehetett az oka a reggeli kapástalanságnak. Ha termetesebb keszegek tartózkodnak az etetés környékén, akkor a kisebb halak és a folyóban élő rákok nem merészkednek a horog közelébe, egyszerűbben fogalmazva: a nagytestű dévérek elzavarják őket. Az apró halak és a rákok viszonylag gyorsan megtalálják a felkínált csalit, mert sok van belőlük. Ilyenkor persze egyfolytában megmozdul a spicc, de az korántsem olyan, mint amikor a kiló feletti dévérek meghúzzák a zsinórt! Ők nem szórakoznak! Ha jó a kapókedvük, igazi, botgörbítős kapással érkeznek! A türelem persze a legfontosabb. Időbe telik, amíg megtalálják a felkínált csalit, de ha elkezdődik a fárasztásuk, az bizony hatalmas élmény!
Ez az ananászos SpéciCorn remek csali! Még mindig azt tudom mondani róla, hogy az egyik legjobb gumikukorica! Természetesen olyan csali nincs, amely mindenhol és mindenkor ugyanolyan jól működik. Okozott némi fejtörést, hogy a magammal vitt csalik közül melyiket válasszam. Volt, hogy korábban a fűszeres és büdös változatok működtek, de végül nem bántam meg, hogy hallgattam a megérzésemre! Bedobtam ismét az ananászos gumikukoricát, és hamarosan egy újabb, botgörbítős kapással jelentkezett a következő vad dévér.
Már az első dévérkeszeg megfogása után is elégedett voltam, de izgatottan vártam, hogy mit tartogat még számomra a Zala. Ahhoz azonban, hogy egy újabb halat fogjak, szükség volt még némi szemes anyag bejuttatására, mert ezek a termetes dévérek előbb vagy utóbb eltüntetik a kaját. A félretett mézes pelletből és a csemegekukoricából tehát lőttem be egy keveset időnként, és ezt értékelték is a folyó lakói. A zavaros vízben egyébként a sárga színű pellet és a csemegekukorica figyelemfelkeltő hatású, ezért is érdemes használni.
Egyik haverom – aki egyébként egy megszállott bojlis horgász – azt kérdezte tőlem egyszer, hogy miért járok a Zalára? Keszegeket fogni? Azt válaszoltam neki, hogy azért is! De legfőképpen azért, hogy jól érezzem magam, és itt minden horgászat igazi kihívás. Meg kell hagyni, hogy egy pontyokhoz és amurokhoz szokott horgász teljesen másként tekint egy elsősorban keszeges vízre. Persze amikor meglátta a haverom, hogy mekkora dévéreket fogtam, ment az irigykedés!
Örömöm egyre csak nőtt, hiszem ez a keszeg sem volt kicsi, kb. 1,8 kg lehetett és majdnem olyan hosszú volt, mint a matrac szélessége, ami egyébként 60 cm. Az ilyen gyönyörű dévérek miatt (is) szeretek annyira a Zalán horgászni! E halat is az ananászos gumikukoricával sikerült megfognom, ezért úgy döntöttem, hogy nem váltok csalit. Időközben az időjárás sem váltott, maradt a forróság, a közeli fák árnyékában azonban jobban el lehetett viselni a meleget.
Sajnos a horgászat a végéhez közeledett, ezért dél körül már elkezdtem a pakolást. A felszereléseket azonban még kint hagytam, abban bízva, hogy sikerül majd fogni egy újabb halat. Így is lett! Erőteljes, húzós kapással érkezett meg a negyedik dévérkeszeg. Folyamatosan a partszéli növényzet és a mederfenék felé vette az irányt, de a Pro Method Feeder botomnak nem volt ellenfél! A halat a szákban hagytam, míg gyorsan elővettem a fényképezőt és a mérleget.
Természetesen lemérhettem volna úgy is a halat, hogy előtte letárázom a mérleget, de az igazság az, hogy ilyen dolgokkal nem vacakoltam, szerettem volna minél hamarabb visszaengedni. A dévérkeszegek elég érzékenyek, ezért a meleg napokon különösen óvatosan kell velük bánni! A jól bevizezett matrac a minimum, illetve a fotózások között nem maradhat ki a halak locsolása! Jusson víz bőven a kopoltyújukra is! Boldogon búcsúztam el ezektől az igazi, vad, péklapát dévérektől! Kora délután feltámadt a szél, ezért annyira nem bántam, hogy indulnom kellett. Számtalanszor tapasztaltam már, hogy itt, a Zala folyón a szeles idő egyet jelent a kapástalansággal.
Hosszasan néztem még kedvenc vizemet indulás előtt, majd felvettem a botzsákot, felültem a biciklimre és elindultam. Ha kevés a felszerelésem, mindig összekötöm a kellemeset a hasznossal és kerékpárral megyek horgászni. Hazafelé a háborítatlan természetet csodáltam és a madarak énekét hallgattam, igazán kellemesen telt az utam. Természetesen eközben már azon gondolkoztam, hogy mikor jövök majd újra a Zala folyóra horgászni! Ha a szabadidőtök engedi, és ha megfelelő az időjárás, ne habozzatok tovább! Irány vízpart és érezzétek jól magatokat! Sikerekben gazdag horgászatokat kívánok mindenkinek! Görbüljön!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
