A sikeres kanadai túrán felbuzdulva Dr. Pulai István barátommal úgy döntöttünk, hogy próbára tesszük magunkat az Amerikai Egyesült Államokban is. Volt szerencsém már többször ellátogatni és horgászni az USA-ban, így tudom jól, hogy idehaza sokan gondolják azt, hogy felhőkarcolók és „betondzsungel” uralja az egész országot. Ezzel szemben - az amerikai nagyvárosokat leszámítva - az igazi Amerika olyan, mint egy végeláthatatlan kertváros, ahol rengeteg erdő, folyó és nagy tó található, megszámlálhatatlan horgászhellyel… A modern felfedezők most is számos kincsre lelhetnek ebben a hatalmas országban, ha nyitott szemmel járnak!
Pontyok az USA-ban?
Amikor a túráról hazatértünk és büszkén mutattam a szebbnél szebb pontyos képeket idehaza, szinte biztos, hogy minden második horgászismerősöm rákérdezett: „Élnek pontyok az USA-ban? Hogy kerültek oda?”. Tehát sokak számára ez nem evidens! No de mitől is lenne evidens, hiszen amikor a szuperhatalom horgászata szóba kerül, erről látunk írásokat, úti- és horgászfilmeket, akkor abban többnyire kizárólag fekete sügér, vagy ahogy ők nevezik „smallmouth bass” vagy „largemouth bass”, óriás csuka (musky), lazac, esetleg süllő jelenik meg. Amerikában a horgászat pergetést jelent! A közel 50 millióra becsült horgászlétszám jelentős része valóban perget. Ha valaki betér egy horgászboltba, tapasztalhatja, hogy minden e módszer körül forog. „A pergetés nemes és férfias sport!”, hangoztatják az amerikaiak.
Horgásznak pontyra az USA-ban?
Van még néhány érdekes magyarázata annak, hogy miért nem horgásznak sokan pontyra Amerikában. Az egyik, hogy lenézik azt a halat, amely a fenékről veszi fel a táplálékát („bottom feeder”), ugyanis az nem tiszta, az „koszos” és az ilyen halat nincs értelme megfogni és megenni. Amikor ezt először hallottam és rákérdeztem, hogy akkor miért árulnak csatornaharcsára (chanel catfish) csalit és horgászeszközt, amely köztudottan szintén a fenékre letett csalival fogható, akkor az volt a válasz, hogy az mégiscsak ragadozó hal…!
Nem is olyan egyszerű megfogni a pontyot!
Dr. Pulai István barátom azt mondja, hogy nem kell ezt túldimenzionálni. A dolog baromi egyszerű, az amerikaiak imádnak horgászni, mindent szívesen megfognak, ami él és mozog, de a pontyot nem olyan könnyű kifogni, mint azt sokan hiszik! A pergető felszerelésük és műcsalijaik erre nem alkalmasak. Ráadásul, ha véletlenül mégis beleakadnak egybe, az széttép mindent, mert itt is borzasztóan erősek és harcosak a pontyok. Tehát a könnyen, gyorsan, egyszerűen megfogható halak lettek az amerikai horgászok elsőszámú célpontjai. Ezek pedig a nagy számban fellelhető rablóhalak. Miközben majd minden víz dugig van ponttyal is, amelyek zavartalanul élik mindennapjaikat.
Pontyhorgászat fejlődése Amerikában
Sok horgászcikk kereskedő egybehangzó véleménye az, hogy a következő 10 évben a pontyhorgászat szerepe rendkívüli módon fel fog értékelődni az USA-ban is. Ez teljesen logikus, hiszen a világ legmohóbb kapitalista országában (is) abból csinálnak pénzt, amiből csak lehet! Ennek első jelei már egyre több államban felfedezhetők. Az intenzíven telepített magántavak fogalma szinte ismeretlen, mert olyan mennyiségű természetes, halban gazdag vizük van, hogy nincs rájuk szükség. Bár déli államokban a pontyos-fizetős ún. „pay lakes” vizek és az ott megrendezett fizetős versenyek már egyre népszerűbbek! Sőt, Texasban a naponta hazavihető pontymennyiség is szabályozott. Ez mindössze napi 1 db! De van már Amerikai Pontyhorgász Szövetség és van kifejezetten pontyhorgász szaklapjuk (újság és honlap) is.
Tehát azok a „nagyvárosi legendák”, melyek szerint az itt élők irtják és utálják a pontyot, már rég nem igazak! Az tény, hogy volt jó néhány olyan tó, ahol a pontyok állományszabályozását „furcsán” oldották meg. Mérgezett kukoricával etették őket… csak ezzel kiirtottak olyan halakat is, amiket nem szerettek volna. Ezt nevezik öngólnak! Az is tény, hogy vannak most is olyan államok, ahol szigonypuskával vagy íjjal is lehet rájuk „vadászni”, hasonló módon, mint a szarvasokra vagy medvékre.
USA-ban él a világ legnagyobb pontyállománya?!
Egy internetes fórumon azt olvastam, hogy az USA-ban él a világ legnagyobb pontyállománya. Most, hogy túl vagyok néhány amerikai horgászaton, azt kell mondanom, hogy ez az állítás nem alaptalan! Az ország hatalmas területe, megszámlálhatatlan tava és folyója ideális életteret kínál bajszos barátainknak. Hogyan került az USA-ba ponty, hogyan tudott így elszaporodni, telepíti őket valaki? 1877. május 26-n Druid Hill Park tóba, (Baltimore, Maryland) 345 db Németországból származó tükör- és nyurgapontyot engedtek szabadon. Az amerikai állam által szponzorált program keretében minden állam, valamint Mexikó és Kanada kapott az itt szaporított ivadékokból. Az ok egyszerű volt: az otthon megszokott táplálékot szerették volna itt is előállítani az Európából bevándorló tömegeknek. Hát így kezdődött… Ez program olyan jól sikerült, hogy állítólag néhány évtizeden belül az USA legtöbb folyójába és tavába eljutottak és elszaporodtak a pontyok. Aztán, hogy ez csupán legenda vagy valóság, soha nem fogjuk megtudni, de az tény, hogy pontyot biztosan nem telepít manapság az amerikai vizekbe senki, bizonyos helyeken mégis döbbenetesen sok és nagytestű hal él, miközben szinte senki nem horgászik rájuk! Ráadásul ezek nem steril (szaporodásra képtelen) példányok, folyamatosan szaporodnak, így minden korosztály fellelhető.
Jó helyválasztás fél siker!
Maximálisan megállja a helyét Amerikában is, hogy „Jó helyválasztás fél siker!”. Az eredményes amerikai pontyhorgászat titka is a megfelelő helyismeret. Most könnyű dolgunk volt, mert a közel 20 éve kint élő orvos barátom sok jó helyet derített már fel lakhelye környékén.
Connecticut folyó bemutatása
István Massachusetts álamban, Deerfieldben él és lakhelyétől csupán néhány kilométerre található a Connecticut folyó, amelyen a legtöbbet horgászik. A folyó 665 km hosszú, vízhozama a Duna folyó negyede. A keleti partvidék legnagyobb folyója. Rendkívül változatos a medre és sok helyen fogják vizét munkára. Több vízi erőmű, sőt egy atomerőmű is megtalálható a partján. Ahol mi szerencsét próbáltunk, az István egyik kedvenc helye. Ez egy mesterségesen létrehozott üzemvíz-csatorna, amely célja a lehető legnagyobb mennyiségű víz tárolása, annak érdekében, hogy a folyamatos áramtermelés biztosított legyen.
A horgászhelyünktől kb. 2 kilométerrel feljebb válik ki a főmederből az üzemvíz-csatorna, majd az erőmű alatt újra eggyé válik a meder. A csatorna maximális szélessége 300 méter. A kiszélesedő részen - a kb. 40-70 méter széles sodorvonal kivételével - a víz szinte áll vagy nagyon lassan áramlik a csúcsra járatás függvényében. A meder változatos és horgászatra tökéletesen alkalmas, hiszen akadómentes. A kiszélesedő részen sekély, mindössze 1-2 méter mély, míg a meder legmélyebb pontján hömpölygő víztömeg egy 20 méter mély vályúban robog a vízi erőmű felé. A csatorna bejáratánál és kijáratánál is van hallépcső, amely biztosítja a halak szabad vándorlását. A folyóban élő és vándorló halak közül a pontyok hamar felfedezték a sekély, gyorsan felmelegedő és táplálékban gazdag terültet. Tehát az István által választott terület ideális pontyos terep. Még akkor is, ha megérkezésünk előtt 3 héttel a csatornát teljesen leengedték az erőmű karbantartása miatt. Rövid időn belül újfent visszataláltak a halak, ezt bizonyítják a mi kiváló fogásaik is. A száraz mederben viszont István tökéleten feltérképezhette a legjobbnak vélt helyeket és ezeket bójával jelölte meg.
A horgászhely kiválasztása
Én a parttól kb. 90 méterre található első bójáját céloztam meg. Pontosabban azon próbáltam még túldobni, mert ott volt egy olyan ígéretes medertörés, amelyben biztos, hogy jár a hal. Egyik botommal igyekeztem szinte mindig azonos helyre dobni, míg a másikkal kereső horgászatot végeztem.
Felszerelés összeállítása
3,9 és 4,2 méter hosszú Spro Special Pellet Feeder botokat használtam itt is, amelyekre a Daiwa távdobó orsókat raktam. Itt viszont már ki tudtam használni a szerelékben rejlő lehetőségeket, hiszen nem ritkán 100 méternél is távolabb dobva kerestem a halakat. Főzsinórként a zöldes színű, áttetsző, tiszta vízben a Haldorádó Strong Line főzsinór 0,22 mm vastag változatát használtam.
Természetesen ez elé fonott dobóelőkét kötöttem. Összesen három horgászatra alkalmas felszerelésem volt. Ezekre 25, 35 és 45 gramm súlyú Haldorádó Pellet Feeder kosarakat tettem, felkészülve az erőteljesebb vízmozgásra is. Annak ellenére, hogy rövid időn belül akár 50-60 cm-t is nőtt, illetve csökkent az áramterelés időszakában a csatorna vize, végszerelékemet - a maximum 120 méteres távolságban - nem görgette el a sodrás.
István itt is bojlis botjaival és hozzá illő végszerelékkel vette üldözőbe a halakat. Egy 80 g-os ólmot használt, amelyre ragacsos etetőanyagot gyúrt. Ő viszont 150-180 méterre lévő haltanyákat vette célba. A végszerelék ilyen nagy távolságba való bejuttatásához etetőhajót használt.
Csalik és etetőanyagok
Itt sokkal könnyebb dolgom volt, mint bárhol máshol, mert amióta összeismerkedtünk (sőt már előtte is!), István gyakorta használta / használja a Haldorádó termékeket. Tulajdonképpen komplett receptekkel várt, hogy mit érdemes keverni, milyen csalikkal érdemes próbálkozni.
Íme, az USA-ban bevált pontyos keverékek listája:
1. Haldorádó Pelletes Fekete etetőanyag tonhal konzervvel keverve
István elsőszámú, nyerő keveréke. Nem kell hozzám más, mint 1 kg Pelletes Fekete etetőanyag és 1-2 doboz tonhalkonzerv. Nagyon mutatós és nem utolsó sorban nagyon fogós!
2. Haldorádó Pelletes Fekete és Nagy Ponty keveréke
Ehhez 1 kg Pelletes Fekete és 1 kg Nagy Ponty etetőanyagra van szükség, amelyhez 1 flakon Nagy Ponty aromát kell kezdésnek keverni, majd rövid idő után megfelelő mennyiségű vízzel be kell állítani a végleges tapadást. Az így kapott keverék brutálisan erős, nagyon tömény, de mint később kiderült, rendkívül fogós!
3. Haldorádó Pellet Pack Fűszeres Hal
Ezt többnyire az első két keverék mellé szokta kiegészítő csalogatóként (etetőhajóval) bejuttatni. Hogy miért pont ez az íz vált be? Mert olyan markáns, a többi keveréktől elütő zamatot biztosít, amely további plusz csáberővel bír. Ráadásul az egyik kedvenc csalija is ilyen ízesítésű.
Íme, az USA-ban bevált legsikeresebb pontycsalik listája:
1. Haldorádó Nagy Ponty etetőanyagból gyúrt oldódó bojli + SBS Dark Fireflys Pop Up bojli (Pineapple)
2. Haldorádó Red Tuning Pellet (Fűszeres Hal) + SBS Dark Fireflys Pop Up bojli (Pineapple)
Mennyit kell etetni?
Erre a kérdésre a következőt válaszolta barátom: „Alapvetően kétféle halméret van. A friss ívású 1-2 kilósak és 10 kg feletti nagyok, amelyek között lehet akár 20 kg feletti is! Itt a csatornában nincsen sok hal, napi 3-4 db a maximum, amit megfoghatunk, de lehet, hogy ezek között lesz életed HALA! Ezeknek nem kell sokat etetni. Sokkal fontosabb a minőség, mint a mennyiség, amely hideg (10 Celsius-fok alatti hőmérsékletű) vízben különösen fontos! A halas jellegű etetőanyagokkal, csalikkal értem el itt mindig jó eredményeket, ezt szeretik a nagy öreg pontyok. A kapásra azonban lehet, hogy 1-2-3 órát is várni kell. Ez egy türelmes, nyugodt horgászat.”
Türelem nagy halat terem!
István rágyúrt egy nagy gombóc ragacsos etetőanyagot az ólomra, majd 1-2 marék Pellet Packot rakott mellé és beküldte a hajót. Ennyi volt az etetés! Ő addig nem vette ki a végszereléket, amíg azon kapás nem volt. Én ennek már a gondolatától is rosszul voltam… Nehezen tudtam megemészteni, hogy akár 1-2 óráig is csak várni kell türelmesen. Ahhoz vagyok szokva, hogy 15-20, maximum 30 percenként újat dobok, más csalival, más etetőanyaggal, szükség szerint más helyre. De ez a horgászat nem erről szólt. Megkérdeztem Istvánt: „Mit szól hozzá, ha én a horgászat megkezdése előtt csinálok 10-15 alapozó dobást az első bójához?”. Mosolygott és csak annyit mondott: „Legfeljebb majd máshol keresed a halakat. Hidd el, itt nem kell sok kaja, azt a halat kell kifognod, amely a horgod közelébe került. Minél több egyéb finomság van körülötte, annál kisebb lesz a megfogásának esélye…!”.
1. nap
Meghallgattam István jó tanácsait… majd dobtam 10-et megközelítőleg azonos helyre… :) Úgy voltam vele, hogy legfeljebb majd máshová horgászom, ha mindez tényleg sok lenne nekik. Órákat nyugodtan ülni nem az én stílusom… Minden dobás után elindítottam a stopperórámat és pontosan tudtam, hogy mennyi ideje van már bent a csali. Az idő ólomlábakon járt, nem történt semmi, fél óra után mindig ki akartam venni a szereléket, de lefogtam a kezem és vártam még fél órát, de akkor sem történt semmi… 1 óra elteltével frissítettem a csalit. István csak annyit mondott: „Kár volt kivenni, lehet, hogy már ott kerülgette a nagy bajszos!”. Frankó… akkor erről is lecsúsztam. Talán már 3 óra is eltelt a horgászat megkezdése óta, amikor egyszer csak meggörbült a botom spicce, sőt a lazára állított fék is megzizzent!!! Örömöm leírhatatlan volt. Ennyi semmittevés után ez a kapás olyan volt, mint a sivatagban egy pohár víz. Életmentő! Visszaadta az önbizalmamat, és elhittem, hogy tényleg nyugodtnak, türelmesnek kell lenni, kapkodásnak és állandó dobálózásnak itt nincs helye! Sötétedésig még 5 db halat fogtam. 3 db volt kisponty (2-3 kg súlyú) és 3 db 5-7,8 kg közötti. Ebből kettőt szinte azonos időben akasztottam.
Érdekes módon már ekkor kiderült, hogy melyik a legfogósabb etetőanyag és csali, hiszen a 6 kifogott pontyból 4-et ezekkel fogtam. István 2. sz. keveréke, azaz a Pelletes Fekete és Nagy Ponty tetszett legjobban pikkelyes barátaimnak. Az első halamat Nagy Ponty kukoricával fogtam, de a későbbiek folyamán ezzel egyetlen halat sem tudtam már horogra keríteni. Ezzel szemben az „Édes Ananász 2012” pellet - amely egy új Oldódó Lebegő Fluo Pellet - már az első napon 4 halat adott!
2. nap
Nagyon bizakodóak voltunk, hiszen már az első napon összesen 7 db pontyot fogtunk. Éreztem, tudtam, hogy az intenzív horgászat, a pontos, precíz dobások és a sok finomság egyre több és több halat csalogat majd a környékre. Ezen a napon ez így is lett, és a nap végére tovább tudtam növelni a kifogott pontyok számát. Pont annyi bajszost fogtam, ahány órát horgásztam, ez pontosan 8 db volt. Ezek között már 3 db 10 kg feletti volt.
A legnagyobb halam súlya 18.780 g volt! Amikor megláttam az óriási, nyurga testű tükörpontyot a vízfelszín közelében, úgy elkezdett kalapálni a szívem, hogy majd kiugrott a helyéről. Megsaccolni sem tudnám, hogy hány tonna halat fogtam már eddigi horgászpályafutásom során, de ez a hal többet jelentett nekem, mint 1000 másik. Amikor megmértük, nem akartam hinni a szememnek: 2 dekával maradtam csak el eddigi egyéni rekordomtól. A hal törzshossza (farokuszony nélkül) 88 cm, míg legnagyobb kerülte 72 cm volt. Rendkívül erős, gyönyörű hal volt!
3. nap
Titkon abban bíztam, hogy sikerül még az előző napi „Big One” pontyot is felülmúlni. A nap folyamán összesen 12 db halat akasztottam. Ebből egy rátekerte magát István legtávolabbi bójájára, egy leakadt, míg 10 db-ot sikerült kifogni. Ezek között 4 db volt 10 kilón felüli. A nap végéig a legsúlyosabb halam egy 14.580 g-os nyurgaponty volt.
A nap legnagyobb halával István büszkélkedhetett. Már majdnem megszákolta a nyurgámat, amikor megszólalt az elektromos kapásjelzője. Persze egyből a botjához futott és a horgára akadt hal kifárasztásával volt elfoglalva. Csodálatos tükröse 1 kilóval volt nagyobb, mint az én nyurgapontyom. 10 percen belül 30 kiló halat tartottunk a kamera lencséje elé!
Mindhárom nap kerülgetett minket az eső, a harmadik (egyben utolsó) nap délutánján el is ért és váltakozó erővel, de szinte folyamatosan esett. Késő délután úgy döntöttünk, hogy éppen eleget fogtunk, itt az ideje befejezni a horgászatot és a kamera előtt is elbúcsúzni. Persze közben a botjaink azért még „áldozatra” vártak, mert tudtuk, hogy amíg a csali vízben van, van esélyünk a halfogásra. Így is lett! Az utolsó utáni pillanatban egy nagyon heves kapásom volt. A bevágás után soha nem látott távolságba húzta végszerelékemet a gyorsvonatként száguldó bivalyerős hal. Megközelítőleg 200 méterre (a szám nem elírás!) volt már tőlem, amikor úgy döntöttem, hogy utánamegyek és a parton kísérve próbálom meg közelebb húzni. Ezzel a technikával lassan, de biztosan a part közelébe tudtam pumpálni.
Az utolsó pillanatig a mederfenéken maradt, nem mutatta magát, miközben óriási súlyt éreztem szerelékem másik végén. Tudtam, ha ez tükörponty, akkor bőven 20 kg felett lesz a súlya. Egyszer csak felbukkant egy óriási, fenyegető hátuszony és egy hatalmas pikkelyes hát. Most is beleborzongok, miközben ezeket a sorokat gépelem. A víztető felrobbant, amikor először mutatta meg magát a hatalmas nyurgaponty, majd néhány egyre rövidülő kör után a szákba került. István is álmélkodva nézte, és jó néhányszor megismételte, hogy soha nem látott és fogott még ezen a vízen ekkora nyurgapontyot. Örömöm újfent leírhatatlan volt, amikor a hibátlan, soha ki nem fogott 17,44 kilós vad halat a kezemben tarthattam.
Pont(y)os információk
Nagyon örülök annak, hogy a módszerem és az etetőanyagaim itt is bizonyítottak. A jól ismert régi etetőanyagok mellett a siker egy új csalinak is köszönhető volt. Ez a csali család nem az amerikai horgászat kedvéért készült. Régóta kísérletezünk velük, de mostanra ért össze minden. Hogy jó úton járunk, és hogy kereskedelmi forgalomba kerülhetnek, abban a sikeres USA túra is megerősített.
Számos jó versenyeredményt és olyan kapitális halakat adott nekem és csapattársaimnak, amelyről eddig csupán álmodtunk. Ebben az évben 3 db 18 kg feletti pontyot fogtam a Haldorádó Oldódó Fluo Lebegő csalikkal. Miért más, miben tér el a „sima” Oldódó Lebegő Pelletektől? Az első számottevő különbség a csali élénk, szinte „világító” színeiben mutatkozik meg. A Fluo csalik nagyon feltűnőek. Ezeket biztos, hogy még zavaros vízben is meglátja a hal! Miért fontos ez? Mert tapasztataink alapján előbb felfedezi a hal, és ha a csali egy intenzív, különleges aromával és vízben jól terjedő stimulátorokkal (+ csipetnyi titokkal) rendelkezik, biztos, hogy a ponty szájába kerül! A hazai pontyos versenyeken is sok szép eredményt értünk el ezekkel az újdonságokkal, csak hát nem vertük eddig nagydobra…
Ezek némiképp keményebbek és lassabban oldódnak, mint a „régi” Oldódó Lebegő Pelletek, ennek köszönhetően 10 Celsius-fok alatti hőmérsékletű vízben akár 2 órát is kibírnak a hajszálelőkén. Megvárják a nagy halat, amit ez a túra is bizonyított. A hazai 18,8 kilós rekordpontyomat is ennek a finomságnak köszönhetem!
A feltűnő színű csalikat olyan különleges aromák és markáns ízek teszik teljessé, amelyek garantáltan kiváltják a pontyok táplálkozási ingerét. Négy különböző ízkombináció: Chilis Fahéj, Édes Ananász, Mentholos Ánizs, Tüzes Ponty várja a kísérletező kedvű horgászokat.
Talán egyszer eljutunk mi is erre a szintre?
Megszívlelendők Dr. Pulai István búcsúmondatai: „Én itt élek majd 20 éve az USA-ban, látom a különbséget és itt egyáltalán nem a pénzzel megvehető dolgokra gondolok. Ennek a horgászatnak, ennek az amerikai túrának az igazi mondandója a magyar horgászok számára, hogy minden hazai nagy természetes vizünk ilyen lehetne, ha hagynák élni, ha nem rabolnák, fosztanák ki. Ez, ahol most horgásztunk, egy vadvíz még akkor is, ha ez a terület teljesen mesterséges, ember alkotta. Ide biztos, hogy 100 éve nem telepítettek pontyot, mégis 2-3 nap szisztematikus horgászat során megfoghatjuk álmaink halát. Itt megbecsülik és hagyják élni a természetet és annak minden lakóját. Hátha egyszer eljutunk mi, magyarok is erre a szintre és rájövünk, hogy mi is a valódi érték, mit kell óvni, védeni!”
Köszönet!
Végül, de nem utolsósorban szeretném megköszönni Dr. Pulai István barátomnak az önzetlen segítséget és sok hasznos tanácsát, amellyel ellátott a horgászat során. Úgy váltunk el egymástól, hogy ennek még folytatása lesz. Hogy hol? Ez is hamarosan kiderül!
Nézzétek meg a nem hétköznapi - dupla epizódot tartalmazó - filmet a csodálatos halakról és horgászatról! A két film egymást követi, így egy kattintással láthatóvá válik majd.
Ez a film Full HD minőségben is megtekinthető, amely a legjobb képminőség mellett biztosítja a modern eszközökön (okos telefonokon, táblagépeken) való gondtalan lejátszást is!
I. Epizód
II. Epizód
Írta: Döme Gábor
Fotók: Takács Péter
Videó: Takács Péter
