A wobbler színét és mintázatát alapvetően négy, technikájában és kivitelezésében egymástól elkülönülő módszer együttes alkalmazásával tudjuk kialakítani. Ezek a fóliázás, a festékszórás, az ecsetes festés és a filctollas pingálás. Ezeken kívül természetesen léteznek más módszerek is, de ezekre most nem térnék ki, az említett technikák együttes (de akár külön - külön való) alkalmazása teljes értékű festést és tökéletes minőséget ad.
A fóliázás során arany-, illetve ezüstszínű fóliát ragasztunk a wobblertest oldalára. A fólia által nyújtott magas fényű, csillogó ezüst, illetve arany színhatást festéssel nem lehet igazán elérni. Ezenkívül a puha fóliában szép pikkelymintázatot is ki tudunk alakítani.
Festékszóró eljárással, illetve szövegkiemelő filctollal vihetjük fel a wobblerek alapszíneit (akár a korábban felragasztott fóliára is). A szövegkiemelő filctollal halvány árnyalatokban tudunk festeni fluoreszkáló sárga, piros, illetve kék és zöld alapszíneket, festékszórással pedig bármilyen színt, árnyalatot, pl. a sötét hátvonalat igazából csak festékszórással tudjuk szépen felvinni. A festékszórás előnye még az egyenletes, kontúrmentes színátmenet, ugyanezt a fokozatmentes átmenetet már nehezebb elérni a szövegkiemelő filctollal.
A különböző színű festékeket felvihetjük ecsettel, de ilyenkor egyáltalán nem lehet átmenetes festést megvalósítani, ezért a színek határvonalai kontúrosak lesznek. Alapszínek felvitele esetében ez nem igazán jó. Ilyen értelemben nincs különbség a körömlakkos festés és a hagyományos festékkel történő festés között, de vigyázni kell, mert a körömlakk erős hígítója könnyen megdolgozhatja a korábbi festésünket.
És végül, de nem utolsósorban szót kell ejtenünk filctollas festésről. Mind a szövegkiemelő, mind az alkoholos filctollak kiválóan alkalmasak a különböző mintázatok kialakítására. Itt csupán a fantáziánk szabhat határt. Pöttyök, csíkok, sávok, cikcakkok, amit csak akarunk. Bizonyos technikákkal a filctollas festés helyettesítheti az összes eddigi módszert, én készítettem pár olyan modellt, amelyet kizárólag filctollas technikával festettem.
Fóliázási lehetőségek, pikkelyezés
A fóliázáshoz én magam csak ezüst- és aranyszínű fóliákat használok. Nyilván lehetne alkalmazni más színeket is, de mivel a fóliázás nem egy egyszerű művelet, az egyéb színeket inkább festési eljárással viszem fel, sőt ugyanezen okból kifolyólag a teljes szériának is csupán néhány darabját fóliázom.
A használható arany fóliát különböző csokikról, bonbonokról stb. fejthetjük le, ez nem okozhat gondot. A fóliát felhasználás előtt alaposan ki kell simítani, ami úgy történik, hogy sima felületre (pl. konyhapult, üveglap) fektetjük, majd a körmünkkel (de lapjával, nem az élével) belülről kifelé haladba, sugárirányban addig simítgatjuk, amíg teljesen el nem tűnnek róla a gyűrődések. Mivel egy darabban lehetetlenség lenne felragasztani, illetve a felülethez idomítani a fóliát, két szimmetrikus darabból fogjuk kiszabni. Legegyszerűbben úgy tudjuk ezt elérni, ha a fóliát középen félbehajtjuk, és úgy rajzoljuk rá ki a wobbler alakját. A wobblertest legvastagabb részénél hagyjunk 1-2 mm ráhagyást a kontúrra, hiszen itt még kvázi át is kell érni a fóliának a test vastagságát. A kész fóliadarabokat ezután az ujjbeggyel erősen nyomkodjuk rá egy durva laposreszelőre, így egy sajátságos pikkelymintázat fog belemásolódni. Arra viszont ügyelni kell, hogy ne lyukadjon át a fólia, ami akkor fordulhat elő, ha túl erősen nyomjuk bele a reszelő felületébe. Ennek a műveletnek a pikkelymintázat kialakításán kívül egyébként olyan szerepe is van, hogy az apró, szublokális alakváltozások segítik a fóliát gyűrődésmentesen rásimulni a wobbler íves felületére. A kiszabott fóliadarabokat végezetül ujjunk hegyével finoman, körkörösen rá kell idomítani a felületre. Néhány apró gyűrődés nem jelenthet gondot, ezeket a ragasztás során úgyis el fogjuk simítani.
A kiszabott és felületre idomított fóliát kétkomponensű Uverapid ragasztóval ragaszthatjuk fel a testre. A kikevert ragasztót vékony rétegben az ujjunk hegyével kenjük fel a testre, de először csak az egyik oldalon, mert a két oldal együttes ragasztása nagyon körülményes. Ezután várjunk 10-15 percet, és csak akkor helyezzük fel a fóliát, amikor a ragasztó már kezd kikeményedni (önhordóvá válni). A fólia ekkor még csúsztatható, így pontosan rá tudjuk igazítani a testre. A fólia széleit elvékonyodó hegyű, de sima felületű szerszámmal, pl. egy golyóstoll végével (nem a hegyével) simítsuk rá a felületre. Ha kellőképp kikeményedett és jól fog a ragasztó, akkor a fóliának már nem szabad elválni a felülettől. Ilyenkor el lehet tüntetni a felületre simítás során kialakult ráncokat is. Ha ez megvan, akkor jöhet a másik oldal fóliázása ugyanezzel a módszerrel.
A hagyományos alufóliás ezüstfóliázás gyakorlatilag ugyanúgy történhet, mint az aranyfóliázás. Én valamikor nagyon régen kaptam valahonnan egy olyan öntapadó ezüstfóliát, ami ragasztás nélkül is biztosítja a megfelelő tapadást, ráadásul pikkelyminta nélkül is kiválóan simul a felületre. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lesz pikkelyminta, de a pikkelyek utólag is kialakíthatók és kiszélesednek a pikkelyezési lehetőségek. Ez a fólia kicsivel vastagabb is, erősebb is, mint a hagyományos alufólia. Mivel már nagyon kevés maradt belőle próbáltam beszerezni - többek között arany színben is - de sehol se találtam. Talán érdemes lenne jobban utánajárni, ha Önöknek van, pl. egy dekoros ismerősük, talán sikerülhet. Mindenesetre sok fáradságtól kímélhetjük meg vele magunkat.
Az öntapadó ezüstfóliát a sima alufóliához hasonlóan, két fél darabban kell kiszabni. A fóliát hordozóréteggel kifelé kell félbehajtani, és arra kell kirajzolni a test kontúrját, a megfelelő ráhagyással persze. Ha hátára fordítjuk a testet, akkor láthatjuk, hogy az hol a legvastagabb, így ennél a pontnál kb. 2 mm-es ráhagyással indítsunk, majd ez fokozatosan vékonyodjon el a farok és az orr felé. Az alsó ábrán jól látszik az eredeti kontúr és a ráhagyás.
A kirajzolt formát ollóval kell kivágni, ügyelve arra, hogy a két fóliadarab ne csússzon el egymáson vágás közben. Célszerű úgy vágni, hogy az összehajtás felőli oldalon vágunk utoljára a kontúr mentén, így az összehajtás egy darabig összetartja a két fóliadarabot.
Az elkészült fóliadarabokat óvatosan helyezzük fel a test oldalára, ügyelve a helyes pozícióra. Az öntapadó fólia már nem engedi meg a hibázást, felhelyezés után nem csúsztatható, igazítható. A felhelyezett fóliát ezután az ujjunk hegyével finoman nyomkodjuk rá a felületre. Ilyenkor még ráncok fognak képződni a fólia széleinél, de ezeket könnyen el tudjuk tüntetni egy sima felületű hengeres szerszámmal, pl. egy golyóstoll oldalával (de nem a hegyével!). A tollat - enyhén rányomva a felületre - végighúzzuk a fólia szélén, így az teljesen ki fog simulni.
Akkor jó az eredeti szabásminta, ha felhelyezés után a két fóliadarab között csupán egy vékony, 1-2 mm széles üres rész marad.
A fóliázott wobblertesten lehetőségünk van kialakítani különböző mintázatokat, mivel a puha öntapadó fóliába könnyedén bele tudunk nyomni bármit. Ily módon egy vékony hegyű, de nem kihegyezett szerszámmal (ami kiszakíthatná a fóliát) akár kopoltyúmintázatot, mellúszó mintázatot, sávokat, csíkokat stb. tudunk rajzolni. Piros színű golyóstollal akár piros kopoltyúíveket is tudunk rajzolni.
A pikkelymintázat kialakítására két módszert használok. Apró pikkelymintázatot kör keresztmetszetű reszelővel tudunk bevinni a felületbe oly módon, hogy a reszelőt, enyhén rányomva a felületre, végiggörgetjük a test oldalán. Ezzel a módszerrel azt is szabályozni tudjuk, hogy csak bizonyos területek legyenek pikkelymintásak, pl. a kopoltyúfedő vagy a has pikkelymentes maradhat. A reszelő méretével az apró pikkelymintázat méretét is be tudjuk állítani.
Hagyományos, nagyméretű pikkelymintát félig elköszörült lyukasztóval tudunk belenyomni a felületbe, ilyenkor gyakorlatilag apró félkörívekből építjük fel a pikkelyzetet. A pikkelyezés nem túl bonyolult művelet, de előtte érdemes egy sima fólialapon gyakorolni, amíg biztosan érezzük a félköröcskék közötti távolságokat. Nekem az a módszer vált be, hogy bizonyos távolságra egymástól két sor pikkelymintát nyomok bele a felületbe, majd a közöttük lévő részt feltöm a hiányzó pikkelyekkel. Ügyeljünk a pikkelyek irányára!
Sajnos a hagyományos alufóliát utólag már nem tudjuk pikkelyezni, mert a vékony fólia alatti kemény ragasztó ezt nem teszi lehetővé. Az öntapadó ezüstfólia jóval vastagabb és puha, öntapadó ragasztóágyon fekszik, így jól alakítható, pikkelyezhető. Kisebb méretű wobblertesteknél apró pikkelymintázatot, míg nagyobb méret esetén hagyományos pikkelymintázatot célszerű alkalmazni, de ki hogy szereti. Az öntapadó fóliából készíthetünk még mellúszókat is, a pikkelyezett alapon szép kontúrosan látszik.
Festés festékszórással (festék spray, modell festékszóró pisztoly)
A wobblerek sötét tónusú alapszíneit legtökéletesebben festékszórással tudjuk felvinni a felületre. Erre a célra használhatunk aeroszolos festékeket, de igazán szép porlasztást és festésminőséget modell festékszóró pisztollyal tudunk elérni, így én ez utóbbit ismertetném. A festékszóró eljárást én magam elsősorban a hátvonal sötét árnyalatú, színátmenetes festésére, illetve a gallér piros foltszerű festésére használom, és csak ritkán fújom le a wobbler oldalát, hasát. Az oldalakat és a hasi részt inkább halvány árnyalatú szövegkiemelő filccel színezem. Ha viszont egy alapjában véve sötét árnyalatú wobblert szeretnénk, akkor érdemes az egész testet lefújni. Néha elég egy szín is a hátvonalra, máskor - pl. sügérminta esetén - akár három átmenetes színt is felvihetünk a felületre, ilyenkor persze meg kell várni az egyes színek száradását.
A modell festékszó pisztolyos festésnek két sarkalatos pontja van, az egyik a festékhígítás, a másik a festékszóró pisztoly porlasztásának beállítása. A modellfestékek hígítását mindig a festék gyártója által ajánlott (forgalmazott) hígítóval végezzük. Véleményem szerint a megfelelő hígítású festék már elég hígnak mondható, de még mindig vékony csíkban és nem csöpögve folyik le, pl. egy csavarhúzó hegyéről. Megfelelő hígítású festék esetén nagyon finom porlasztást is be lehet állítani a festékszóró pisztollyal. A pisztoly levegőellátását egyszerű módon, autóm pótkerekével oldottam meg. A festékszóró pisztolyhoz kapott kiegészítő szerelvények és egy pumpacső segítségével egyszerűen összeapplikálható a csatlakoztatás. A pótkereket a max. megengedett 3,5 bar nyomásra fújom fel (egy benzinkútnál), ez kb. 10 - 15 wobbler lefújására elegendő. Ha minden megvan és beállítottuk a megfelelő porlasztást is (egy papírlapon persze, és nem a wobbleren!), akkor indulhat a festés.
A festékszórás során jól tudunk operálni a pisztoly távolságával, pl. messzebbről fújva halványabb árnyalatban is tudunk festeni, és a festék kevésbé fogja meg azokat a helyeket, amelyeket nem szeretnénk. Ügyeljünk arra is, hogy a túl sok felhordott festék megfolyhat a felületen. A festést kézből célszerű végezni, például az elülső fület laposfogóval megfogva a kívánt helyzetbe tudjuk pozícionálni a testet fújás közben. A jó festési technikát egyébként könnyen el lehet sajátítani. Ha mégis hibáznánk, az alkalmazott hígítóval a frissen fújt festéket még könnyen le tudjuk törölni a felületről.
A kedvünknek legjobban megfelelő színeket akár ki is keverhetjük, és olyan egyedi színezetű modelleket is létre tudunk hozni, amelyeket tényleg nem láthatunk egyetlen horgászboltban sem. Én egyébként a hátvonalra fekete, sötét- és világoszöld, sötétkék, fluoreszkáló piros és sárga színeket használok.
Festés ecsettel, körömlakkos festés
A festékeket ecsettel is felvihetjük a felületre, de ilyenkor csak igen nehezen tudunk színátmenetes festést létrehozni. Léteznek persze technikák, de ezek messze nem hozzák azt az eredményt, amit pl. festékszórással el tudunk érni, ezért én nem is igazán alkalmazom. Egyedül a körömlakkos módszert használom, de azt is csak bizonyos esetekben, pl. fóliázott modelleknél a fólia széleinek eltüntetésére az alábbi ábra szerint.
Festési, illetve mintázási lehetőségek alkoholos, illetve szövegkiemelő filccel
A filctollas színezés igen jól használható módszer a wobblerek színeinek és mintázatának kialakításánál. A szövegkiemelő filctollak jól tapadó, homogén rétegben fednek a fehér alapozórétegen, az alkoholos filctollakkal pedig bármilyen mintázatot tudunk rajzolni. Igazából fölösleges is lenne elmagyaráznom a technikát, hisz rajzolni, színezni mindenki tud, az pedig, hogy mi jön ki belőle, csak az Önök fantáziáján múlik.
A festés és mintázás azok a műveletek, melyek mintegy megkoronázzák eddig erőfeszítéseinket, és megadják wobblereink igazi pompáját. A halak valószínűleg jobban díjazzák majd a hibátlan veretést, mint a fantáziánk szülte szín és minta kavalkádot, de valljuk be őszintén, a festéssel valahogy magunknak is kedveskedni akarunk, hogy gyönyörködni tudjuk egy új, még soha nem látott modellben, ami ettől válik valóban egyedivé.
A befejező részben a szemek elkészítésével foglalkozunk, illetve az utolsó simításokat végezzük el a már csaknem elkészült wobblereinken.
Sulyok Sándor
Fotók, ábrák: saját forrásból
