Nyakunkon a nyár, és bár sokan a téli hónapokat favorizálják süllőre, ez az időszak is kecsegtet szép fogásokkal. Nagyobb folyókon szinte bármely napszakban megtalálhatjuk és kapásra bírhatjuk tüskés ragadozóinkat, bár ehhez általában mélyebbre, akár 10-12 méterre is le kell lejuttatni a műcsalinkat. Tökéletes választás ilyen esetekben a gumihalas-twisteres módszer, megfelelő bottal és fogós csalival pedig a siker sem marad el. Az év elején épp két ilyen tesztalany (egy speciális jig bot és egy új gumihal-család) behorgászását kaptam feladatul…
A megbízás közel egyhónapnyi időtartama alatt számos hasznos tapasztalatot gyűjtöttem a termékekről, melyeket most, két egymáshoz kapcsolódó cikk formájában osztanék meg az érdeklődőkkel. Az első írás a felszerelésről, a botról és az orsóról szól, a másodikban az alkalmazott műcsalira, annak jellemzőire, fogósságára térnék ki. Felvetülhet a kérdés, hogy ezt miért csak most teszem meg? Az egyik ok, hogy egy teljes hónapot szántam a felszerelés tesztjére, hogy később valóban használható és megbízható infókkal szolgálhassak. A viszonylag hosszú tesztidőszak lejárta után (gyakorlatilag a ragadozós tilalom küszöbén) pedig már nem éreztem ildomosnak süllős írásokkal borzolni a jóérzésűek kedélyét, illetve inspirálnom a szabályok betartására érzéketleneket. Most viszont (a késő tavaszi - kora nyári plasztikos időszak kezdetén) szeretném bemutatni ezt a speciálisan gumicsalis, süllős-csukás felszerelést, és hozzá jó néhány, fogós süllőcsalit ajánlani.
Tavaly egy „Mi a csel?” epizód keretében már bemutattunk egy speciális jig botot, azonban kíváncsi voltam, mikor találkozhatok e bothoz hasonló paraméterekkel bíró, mégis eggyel magasabb dobóosztályba tartozó típussal. Volt is némi paláver a „fast heavy jig” botok helyéről és szerepéről az említett botteszt fórumában, amihez ezúttal megtaláltam az alanyt is, a Fox Rage irányzat Jig nevű modelljét. Már eleve figyelemre méltó részlet, hogy a Fox ezt a típust nagyon célirányosan alkotta meg: egyetlen hosszban (270 cm) és a hozzá tartozó 5-45 grammos dobósúlyban kapható a Jig névre keresztelt, egyértelműen plasztikos pergető bot. Nincs sok kérdés, tudták, mit akarnak és meg is alkották. De milyen is ez a speciális pálca?
A bot kézbevételekor karcsúsága és könnyűsége ellenére is erőt sugároz, amit a gerincbe jócskán pakolt anyag okán - szebben fogalmazva: a bottest jelentős falvastagsága miatt - érzünk így. Ebből viszont máris következik az első komoly pozitívum: a mindössze 136 grammos bot bikaerős, terhelhető és nagyon strapabíró, nincs jele semmiféle gyengeségnek. Ráadásul a bot anyagában szűkített (nem karbonspicc-beépítést alkalmaztak a mérnökök), így az eltérő anyagok illesztésén fellépő erőhatás-különbségek sem „bántják” a spicctagot. Az érzékenységre azonban így sem lehet panasz, mert a negyedik gyűrűtől matchbotszerűen finomra húzott spicc és az acélosnak ható, plasztikozáshoz kiváló, feszes gerinc valóban minden rezdülést áttesz a kézre.
A bottervezők néhány egyedi megvalósítással éltek, amiből az egyik feltűnő részlet a rendhagyó orsótartó. Nem mindennapisága abban áll, hogy a felső részén helyezkedik el a csavaros befogató elem, alatta pedig közel öt centis „hiány” található, vagyis a bottest borítás nélküli folytatása. Erre a szabadon hagyott részre illeszkedhet a botot tartó kéz, tompítatlanul megkapva a blank anyagán érkező rezgéseket, a ragadozók ütéseit. Ebből és a feszített gerincből adódik, hogy a rávágások valóban sokkolóan hatnak, maradandó élményként emlékszünk majd a nagy süllők - egyébként is markáns - kapásaira.
A bot másik érdekessége, hogy a spicc feederbotokhoz hasonlóan jelzőrészt kapott mintegy 5 centi hosszban, élénkpiros színben. Az elsőre talán nem túl nagy jelentőséggel bíró részlet - hiszen mondhatnánk, hogy a boton e nélkül is érezzük az ütést - a gyakorlatban mégis hasznos segítség, még inkább egyértelművé és élményszerűbbé teszi a kapás pillanatát.
A bot megjelenése a Fox Rage modern pergető irányzatába illeszkedve meglehetősen dizájnos, itt is felfedezhetjük a botvéget lezáró és egyben díszítő parafa-elemeket, és a már-már védjegyül szolgáló, gravírozott rókafejet. A fentebb említett orsótartó megjelenése szintén modern, vonalvezetése egyedi, fogást találni rajta nekem csak kis próbálgatás után sikerült. Ha hagyományosan, az orsótalpnál próbáltam tartani a felszerelést, kissé fejnehéznek mutatkozott az összeállítás (normál, 340 grammos orsóval), és a tenyér sem simult a natúr bottestre. Azonban amikor fentebb kerestem rajta a kéznek helyet (lényegében a csavaros rész volt a tenyeremben), hirtelen minden a helyére került; a mutató-, a hüvelyk- és némileg a középső ujj mellett az alsó-külső tenyérpárna is teljesen rásimult a blankre. Gyakorlatilag négy ponton érintkezett a kezem a bot párnázatlan anyagával: ettől kezdve a halakra nagyon „veszélyes”, egyszerre érzékeny és erős fegyver volt a kezemben…
A gumihalazás során a pálca kemény gerincével könnyedén emeltem el az aljzatról a nagyobb jigfejeket is, az érzékeny spiccrész pedig valóban közvetítette a finom rengéseket, víz alatti, beágyazódott gallyakat, kövezéseket, és talán mondanom sem kell, hogy a kapásokat mennyire intenzíven… (Talán épp ezért, az egyértelmű és kőkeményen koppanós odavágásokért szerettem meg annyira a plasztikos süllőzést, és csábulok el manapság is, akár fagyos napokat végigdobálva egy-egy masszív süllő ütéséért és az ezt követő, botmarasztaló bevágásért. A süllő védekezése már nem annyira nagy kaland, tüskéshátú barátunk ebben nem dobogós helyezett, viszont a nagyobbak statikus súlya és az a pár izgalmas másodperc, amíg felsejlik a víz alatt a nagy fogasok ezüstszürkés körvonala - az mindent megér).
A Fox Rage Jig botnak igazából nem volt ellenfele a mintegy hét alkalomnyi bevetés során, pedig több 4-5 kilós süllőt fogtam vele, és balszerencsémre beleakadtam egy 12 kg körüli busába is. Az egyébként monofillal megakasztott busáról jut eszembe, hogy időnként annyira hideg volt, hogy a legvékonyabb fonottat is le kellett cserélni szimpla damilra. A damilos pecák során tartós, 5-6 környéki mínuszokban is sikerrel áthorgásztam a napot, amihez a bot másik specialitása, a kellően nagyméretű gyűrűzés segített hozzá (visszautalnék a bot konstrukciója során kikerült tömör karbonspiccre, ami nyilván csak sokkal kisebb gyűrűket engedett volna meg). A spiccgyűrű belső átmérője már 4 mm, a második gyűrű 5,3 mm, majd ez a méret emelkedik fokozatosan a keverőgyűrű 18,5 mm-es belső átmérőjéig.
| Fox Rage Jig | |
| Mért hossz: | 269,6 cm |
| Dobósúly: | 5-45 g |
| Tömeg: | 136 g |
| Anyaga: | IM7 karbon |
| Bottest vastagsága (a spiccnél): | 1,7 mm |
| Bottest vastagsága (a nyél felett): | 12,8 mm |
| Részek száma: | 2 |
| Szállítási hossz (tokban): | 138 cm |
| Gyűrűk: | 10 db Fuji |
| Orsótartó: | csavaros Fox |
| Nyélborítás: | parafa |
| Nyélhossz az orsótalptól | 28,5 cm |
Zsinórként többféle fonottat és a Rage Reflex monofilt is kipróbáltam (0,23 mm-ben) a téli pecák során, ez utóbbit az erősebb mínuszokban (-3 C alatt), illetve ha fagyos szél bátrabban rákezdett. A Fox Reflex minimális nyúlással rendelkező monofil, speciálisan pergető damil, amit be is bizonyított a süllőzések során (nem volt érezhetően több leakadt halam, mint fonottal). Multifil zsinórok közül kipróbálhattam a Fox Rage másik új, Black Soft Steel Braid néven piacra kerülő pergető zsinórját. A kellően hosszú és a marketing szakemberek áldásos munkája nyomán utalásokkal bőségesen tűzdelt típusnév mögött szerencsére valódi érték rejlik, igazán jól használható, valóban erős és lágyan viselkedő fonottat kapunk, ami színben szokatlan, ugyanakkor csukázáshoz (tapasztalataim szerint) nagyon is előnyös, szürkésfeketében jelent meg. Süllőzéshez 0,12 mm-es méretben használtam, aminek 7,25 kg a csomózottan megadott, gyári szakítóértéke. Figyelemre méltó tény, hogy a Soft Steel Braid szortimentje is speciális, az egészen vékony 0,08 mm-től csupán a 0,14 mm-es „vastagságig” növekszik. Lehet, hogy tudnak valamit ezek az angol fiúk?
Téli süllőzéseimet majdhogynem egyetlen orsóval horgásztam végig, ez a Fox Rage Santos névre keresztelt, 2700 FD jelű modellje volt. Ebben a cikkben egyelőre csak dióhéjban tennék róla említést, mivel jelenleg is tesztelés alatt áll, remélhetőleg egy „Mi a csel?” epizódban majd részletesebben is bemutathatom. A robosztus megjelenésű, de méretéhez képest egyáltalán nem nagy tömegű (340 g) orsó sokat javított a bot súlyelosztásán, így a gerincben lévő anyag már nem jelentett különösebb nehézségérzetet.
Az orsó méretezése kissé nehezen értelmezhető, gyakorlatban viszont a 2700-as verziószám egy általánosan negyvenes körüli méretet takar, melyet a mért össztömeg is alátámaszt. A Santos-t immár két hónapja használom hiba nélkül különféle módszerekhez, ez idő alatt a legszembetűnőbb képessége a nagyon szép zsinórkép, illetve ebből következően az, hogy még egyetlen (!) gubancot sem dobtam vele. Ez utóbbi bizonyára a Soft Steel Braid fonott érdeme is, de fullra töltött dobnál az orsó zsinórrakó képességén is sok múlik.
Néhány fontos technikai paramétert is említenék, mivel ha valaki az elsők között szeretné birtokolni a Fox Rage Santos orsót, nem árt tudnia a részleteket. Az orsó látványra és használat közben is igazi erőmű hatását kelti, 9+1 csapágyas, áttétele 5,1 : 1-hez. Tömegét zsinór nélkül - a hivatalos értékkel szemben - én csak 320 grammnak mértem (hajtókar és dobfüggő). A sötétszürke orsóház mellett a dob a honlapon pirosas, a valóságban bíborszínű dizájnnal töri meg az egyhangúságot. Felszereltsége igazán figyelemreméltó: az orsó dobozában találunk egy dupla és egy szimpla hajtókart, egy tartó tasakot az orsónak és összesen három(!) egyenértékű fémdobot (melyből az egyik matchdob jellegű, kevésbé mélyített kivitelben készült).
Pár összegző gondolat erejéig szeretnék visszakanyarodni a bothoz, mint a teszt fő alanyához. A Fox Rage Jig botot azoknak ajánlom, akik általános méretű süllőcsalikkal dobálnak, a leggyakrabban alkalmazott 7-25 grammos jigfejekkel, de horgászataik alkalmával nagyobb süllőre is bármikor számítaniuk kell. A Rage Jig ereje bármekkora süllővel felveszi a versenyt, kemény, de rugalmas gerincével könnyen lefordítható egy nagyobb fogas is az akadóról - mindemellett csak egy 136 grammos botot kell kézben tartanunk! A bot feszített konstrukciója és egyedi, érzékelést segítő orsótartója okán a rablóhalak rávágásai valóban sokkszerűen hatnak, izgalmas és maradandó kalandot nyújtanak a pergetésben fokozott élményt keresőknek.
Írta: Gégény Viktor
Fotók: Szabó Viktor és a szerző
