Természetesen nem a viccből merítettem a mai cikk címének ötletét, miszerint van egy jó és egy rossz hírem, mert nekem most csak jó híreim vannak. Bár, ha szigorúan vesszük, akkor tarthatjuk rossz hírnek is azt, hogy véget ért a tizenegyedik Duna Netbarát Horgásztalálkozó! No, de legyünk optimisták és inkább fogjuk fel úgy, hogy - reméljük - lesz jövőre is! Akit érdekel, mondjuk azért, mert nem tudott ott lenni, vagy aki ott volt és szeretné feleleveníteni a történéseket, az görgessen lejjebb és olvassa, nézze meg, mi volt, hogy volt! Lássuk hát a híreket…
Rutinos Duna NHT beszámoló olvasóknak már nem kell részleteznem, hogy itt, a cikk elején általában a létszámmal, a jó kedvvel, a sikerekkel, a fergeteges és családias hangulattal kezdem. Nos, ez most sem lesz másként: jó hír, hogy az idén ősszel sem volt oka senkinek sem a jelenlévők közül a bosszankodásra, a szomorkodásra. 58 fő nevező és 36 fő kísérő jelent meg a folyóparton és vállalta be az esetleges viszontagságokat csupán ezért a két-három napért: e napok, a programok, az általában szuper hangulat és a társaság kedvéért. Többen sajnos nem tudtak lejutni Ordasra, ez rossz hír, de reménykedünk, hogy nem velünk van bajuk, csak akadályoztatva voltak, amely akadályok a következő, május elejei találkozóra megszűnnek majd! Ez jó hír lenne…
Az idő kiválónak volt mondható, ez is jó hír, a vízállás kifogástalan volt, ez is jó hír, jó halakat, nem is keveset sikerült fogni, ez végképp jó hír!
Csütörtök dél… ekkor kezdődött (már nem először) a fergeteg. Meglepődve tapasztaltam, hogy megint nem mi lettünk az elsők a parton. Mit elsők? Már javában állt a bál, sokan pakolászták kifelé a cuccaikat, sőt voltak, akik már javában pecáztak is, edzettek a szombati futamra. Már vér profiként állítottuk lábra a falut, a központját, az utcákat, majd szinte becsukott szemmel, de mégis szabályosan kijelöltük a pályát. Mire a protokollal végeztünk és fáradtan visszasétáltunk a bázisra, akkor tapasztaltuk meglepődve (persze nagy megelégedéssel és örömmel töltött el), hogy már csütörtök estére milyen hatalmasra duzzadt a mi - lassan iskoláskorú - falunk!
Harsány nevetések, baráti üdvözlések, ölelések, kézfogások, új és felelevenített poénok, cinkelések, örömkönnyek, egyszóval: jókedv volt tapasztalható minden sátorközben és a nagy katonai sátorban is. Pedig nem ivott senki örömelixírt, maximum valami üdvözlő italt, nem volt szektás hittérítés, transzba esés valami prédikáció miatt, ezek mind a lelkekből jöttek és őszinték voltak!
Szerencsénkre erre az estére két nagylelkű felajánlás is esett, egy tárcsás sütögetés Csóriéktól és egy paprikás krumpli (amiben a krumpli volt a legkevesebb összetevő) Duhajtól. A katonai sátorban készültek, mert kint - szokás szerint, a Duna NHT alatt elmaradhatatlan - szélvihar tombolt. Öröm volt nézni, ahogy egységben a kétség, a sokfelől érkezettek, akik jóformán nem is ismerik egymást, milyen összhangban teszik a dolgukat, segédkeznek a vacsora előállításában! Ez különösképpen jó hír volt számomra, hiszen egy hosszú asztal két végén - jóllehet, egymásnak egészen eddig - vadidegenek ültek, mégis régi barátként ontották magukból a sztorikat, poénokat és igyekeztek örömtelibbé tenni a másik hétvégéjét.
Sercegett az olaj, sültek a húsok, a gombák, pucolódtak a krumplik, szeletelődtek a kolbászok, sonkák. Szem nem maradt szárazon - na, nem a hagymáktól, hanem a hangulat révén, amit az a kis közösség, az a húsz-huszonöt ember kreált a nagy sátorban. A vacsorák fenségesek voltak, de sajnos képtelenek voltunk mind elfogyasztani. Többen jóllakottan és pár üdvözlő italtól is eltelve pihenőre fogták, páran levonultak a folyópartra horgászni, mi még kicsit rendezgettük a gondolatainkat és többedmagammal elterveztük, hogy hajnalban bevetjük mi is a készségeinket, hiszen csiklandozta a fantáziánkat az a sok szép keszeg és márna, amik vélhetően a környéken ólálkodtak!
Csütörtök este egyébként Steve és apja, Pista alig két és fél óra alatt fogtak számtalan nagy dévért és 5 darab márnát! Ez jó hír volt a verseny előzeteseként…
A tervek füstbe mentek, vagyis esőbe botlottak, ugyanis hajnali négykor, amikorra terveztük a bevetést, hatalmas eső kerekedett. Ez rossz hír. Nem volt azonban meglepetés, egyrészről mert már megszokhattuk, hogy nincs Duna NHT eső és vihar nélkül, másrészről, mert egész éjszaka szélviharral és felhőkkel jeleztek az égiek, hogy valami készülődik. Bevallom, nem voltam túlságosan szomorú, amikor feleszméltem és felismertem a helyzetet, miszerint maradhatok még a sátorban, a kellemes meleg hálózsákban és alhatok még egy cseppet. Szóval, elhalasztottuk a horgászatot… így nem fogtam most sem rekordméretű márnákat, de sebaj, még az idén megpróbál(hat)om!
Péntek reggelre vendégvárókká, vendégfogadóvá léptünk elő, ugyanis olyan iramban érkeztek az új és régi arcok, hogy nem is jutott idő semmire, csak terelni az érkezőket a táborba és hallgatni az elmúlt fél-, vagy éppen egy, ne adj’ isten több év - számunkra még ismeretlen - történéseit. Jó volt sokakkal újra találkozni, és ami számomra igazán jó hír, hogy jó volt látni sok vadonatúj arcot is a horgászportálról, akiket eddig csak nicknéven, vagy még úgy sem ismertünk! Rossz hír volt ugyanakkor, hogy többen a régebbi törzsgárdából nem tudtak jönni. Talán majd máskor…
Az őszi Duna NHT és ezen belül a péntek délután immár harmadik alkalommal mi másról szólhatott volna, mint a feeder focikupáról? Ez természetesen az idén sem maradt, nem is maradhatott volna el! Mivel a helyiek elfoglaltságuk okán csak túl kései időpontban tudtak volna kiállni a három Haldorádós szerveződésű ad hoc profi, kispályás focicsapattal, háziversennyé alakult át ez a délutáni sportesemény. Annyi plusz jó hír volt ebben, hogy mindenki dobogós lehetett, éremmel díjazva! Ennek ellenére mindenki kitartott és küzdött végig a tömérdek rúgott és kapott gól révén kialakuló, legjobb végeredményért.
Sori barátunk szervezése tökéletes volt, minden akkor és úgy volt, ahogy és amikor lennie kellett. Talán csak az eredményeik maradtak el egy cseppet a várttól! Nem mellesleg, hosszú lábú barátunk nagyon intenzíven rúgta is a bőrt, igaz, a végére egy bordarepedéssel és két lehorzsolt lábbal zárta a versengést, de azt hősiesen állta, alig panaszkodott!
A meccsek eredményei:
Haldó 1. (Csóri, Kecsa, Pintérz, Dr. Pulai István, Steve, Rickoman) vs. Haldó 2. (Hacnor, Fishraptor, Sori, Kabloo, Szilvásy Balázs, Dunaparti, Bobcat87) 6 : 4
Haldó 1. vs. Haldó 3. (Globál FC) (Haka, Digi, Gice, Sörc, Valenda Barna, Szeki) 5 : 4
Haldó 3. vs. Haldó 2. 9 : 6
A végeredmény tehát a meccsek alapján a következő lett:
Gratulálunk nekik!
A focikupa után fáradtan, de nem megtörten hirdettük ki az eredményeket, osztottuk ki az érmeket, majd Dunapatajról megérkezett Törökné Klárika a finom babgulyással és a mellé grátiszként kapott lekváros fánkkal. Mondanom sem kell, hogy elcsendesült a tábor, csak a kanalak és tányérok zörgése volt hallható. Jó hír, hogy nagyon finom volt és bőséges a vacsora, de rossz hír, hogy nem voltunk képesek mindent felfalni. Igaz, óvatosan kellett bánni ezzel a fajta kajával, hiszen kis űrtartalmú sátraink hamar megtelhettek a felszabaduló mérges gázoktól!
A vacsora után sokan próbáltak rá a nagy folyamra, hogy kicsit edzhessenek a másnap reggeli versenyre, hátha sikerül valami dunai szörnyet jobb útra téríteni! Lacika0411 egy hatalmas, több mint négy kilósra saccolt márnát fogott, amitől kicsit „befordultam”, hiszen pont ott szeretem volna hajnalban megpróbálni a márnázást, ahol ő este ezt a gyönyörűséget fogta. Mindenesetre jó hír volt ez mindenkinek, hiszen jó kilátásokkal kecsegtetett másnapra, ami nem is volt üres hitegetés…
Este még egy maroknyi csapat tüzet gyújtott és körülülték azt, sütögettek, sztorizgattak, majd elfáradtak és elcsendesedtek. Köszönjük nekik, hogy másnap reggelre rend fogadott bennünket az előző esti partijuk után!
És hát péntek éjszaka után mi más jöhetett volna, mint a szombat hajnal?! Mi más kezdődhetett volna, mint a 11. Haldorádó Duna NHT! Még mindig csak jöttek, csak jöttek a népek. Hatalmas forgatag keletkezett reggel hat órára. Hangulat a tetőfokán, kezdődjön a banzáj! A köszöntést és problémamentes sorsolást követően mindenki igyekezett a közel 700 méteren kialakított versenypályán a kihúzott helyére. Hangos dudaszóval indítottuk útjára a versenyt, miután a versengők alaposan feletették már az előttük rendelkezésre álló, állandó mozgásban lévő vízrengeteget. Csobbantak a kosarak, az ólmok, majd kisvártatva meg is jelentek az első halak. Mi mások, mint a helyi specialitások, a gébek?!
Varga Gyuri azonnal snecizésbe fogott, ami majd fél óráig szépen adta is a halat. Mások nagyobb vadakra fenték a fogukat, pontosabban a horgukat. Egyre-másra érkeztek a hírek szebb fogásokról, balinokról, márnákról, nagy dévérekről, jászokról. Nem voltak rekordokat döntögető méretűek és talán a mennyiségeket illetően is gyengébb volt, mint mondjuk a tavalyi vagy az idén nyári, itteni Duna feederkupán tapasztalható halbőség, de megelégedéssel nyugtáztuk, hogy nem lesz haltalan a verseny. De a profik, ugye, nem tehetik meg, hogy hátradőlnek és nem csak a versenyre koncentrálnak, míg a mi amatőrjeink akár még el is bolyonghattak kávét főzni, a szomszéddal beszélgetni, enni-inni vagy bármit csinálni.
Ha már a profizmusról szó esik… az idén ősztől változtattunk a kiíráson és engedve többek véleményének, kérésének, az idén egyéni bajnokságon induló profinak vagy akár önként vállaltan is lehetőség volt indulni egy külön megmérettetésben. E horgászok ugyan az amatőrök közé sorsoltak, de külön elbírálásban részesültek. Ezzel elejét vettük, pontosabban lezártuk azokat a hangokat, amik rendre felhangoztak egy-egy Duna NHT után, hogy ne versengjenek a profik és az amatőrök azonos elbírálás mellett. Reméltük és ez után is reméljük, hogy sikerült végre ezzel megnyugtatni a fanyalgókat!
A verseny egy 5 órás szakaszból állt, ami reggel 8-tól 13 óráig tartott. Egykor mérlegelés és azt követően Csitta-grilles ebéd következett sokak örömére. Nem hinném, hogy megkockáztathatnánk egy őszi találkozót Csittáék nélkül…
Visszatérve, a mérlegelés gyorsan, rutinosan és gond nélkül zajlott le. A részletes eredményekről a lejjebb megtalálható táblázatból tájékozódhattok.
A 11. Haldorádó Duna NHT díjazottjai és eredményeik a következők:
Profi kategóriában:
1. Polyák Csaba, Csabio (A5, 19.060 g)
Szektorgyőztesek az amatőr kategóriában:
Ifi kategóriában:
1. Muzsik Botond, Boti (C10, 1.720 g)
Női kategóriában:
1. Dobos Anna, Danna (C2, 1.540 g)
Legnagyobb hal:
Kreffly Csaba, Csabeszto (dévérkeszeg, 2.920 g)
Gratulálunk nekik!
Íme, a részletek:
Az eredményhirdetést követő ebéd után mintha forgószél kapta volna hátára a résztvevőket, alaposan megfogyatkozott a létszám. Akik maradtak, még horgásztak, pihentek, szabadidős tevékenységeket végeztek. Sokan azért maradtak még vasárnap is, kihasználva a hely, az időjárás és a hétvége adta lehetőségeket.
Rossz hír volt, hogy jó páran hiányoztak erről a hétvégéről, reméljük, hogy közben Csörgits Gabi is meggyógyult és a tavaszin bepótolhatjuk a már elmaradhatatlan éjszakai csillagászkodást és a mostanra, péntekre tervezett ornitológiai délelőttöt is! Remélem, azok is jönnek majd jövő tavasszal, akik most nem tudtak, és persze új arcokat is megismerhetünk ismét!
Jó hír, hogy nem volt probléma semmivel, senkivel, jó kis banda jött össze ismét!
Köszönjük a Haldorádónak a bőkezű támogatást, a segítőknek, támogatóknak a felajánlásokat, a munkájukat!
Várunk mindenki tavasszal a 12. Haldorádó Duna NHT-n!
Most pedig nézzétek meg a helyszínen készített kisfilmünket:
Mert horgászni, versenyezni, boldog perceket eltölteni jó társaságban jó!
Hajrá Haldorádó!
Szerző, fotók: Jeszy
Videó: Takács Péter
A táblázatot készítette: Keresnyei Imre, Kbaloo
