Saját oldalunk, a Haldorádó Horgászportál fogási naplójában jelent meg egy nem hétköznapi méretű, 11,4 kilós nyurgaponty, amelyet Szűcs József fogott. A késő őszi, téli időszakban ez különösen feltűnő jelenség volt, hiszen egy kevésbé ismert természetes vízen, a Hévízi-csatornán került kifogásra. Soha nem hallottam még előtte erről a vízterületről, így hát elérkezettnek láttam az időt, hogy új kihívást keresve itt is látogatást tegyek.
Előzetesen Szűcs Józsefet kerestem meg e-mailben és kértem a segítségét, hogy legalább a vízterületet megtaláljam. Józsi nagyon készségesen vállalta a helyszín bemutatását, sőt közös horgászatra invitált, amelyet nagy örömmel fogadtam, hiszen mégiscsak olyantól tanulhatok, aki az adott vízterületen már nemegyszer bizonyított. A közös horgászatra december végén került sor. A 3 napos (!) horgásztúra során kaptunk hideget-meleget, de végül sikerrel jártunk!
No de ne siessünk ennyire előre, elsőként ismerkedjünk meg a helyszínnel! Amikor egy új, számomra ismeretlen vízterületre készülök, már elméletben megpróbálok a legjobban felkészülni arra. Ebben nagy segítségemre van az Internet világa. Lássuk, mit dob ki, amikor beírjuk a keresőbe, hogy „hevizi csatorna”:
Hévízi-csatorna
A Hévízi-csatornán a Hévízi-tó vízkészlete - a tápláló források jelentős vízhozama révén - igen gyorsan, néhány nap alatt teljesen kicserélődik. A víz egy 10-12 m szélességű csatornán keresztül folyik le a tóból és 13 km megtétele után a Zala folyóba ömlik, miután az Ingói-berek nádasa megszűrte. A Hévízi-tóból kilépő meleg víz egyedi életkörülményeket teremt a csatornában, ami mind Magyarország, mind Európa-szerte egyedülálló. A trópusi folyókra emlékeztető flórát rendkívül gazdag halfauna egészíti ki, mely a környékbeli horgászok és természetbarátok kedvelt célpontjává teszi a csatornát. (Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hévízi-csatorna)
Amikor ezt végigolvastam, mindjárt az a gondolat ötlött fel bennem, hogy vajon milyen meleg lehet a csatorna vize, hiszen köztudott, hogy nyáron 36-38 Celsius-fokos a tó vize, ami még télen sem hűl 24 Celsius-fok alá. Nem nehéz kitalálni, hogy a meleg vizű tótól egyre távolodva a csatorna vízhőmérséklete is drasztikusan csökken. Így azon sem kell meglepődni, hogy a tartós hidegekben még a csatorna is befagy. Így volt ez érkezésem előtt is néhány nappal! Ráadásul azt is gyorsan megtudtam vendéglátómtól, hogy a legjobb, pontyhorgászat szempontjából is ígéretes helyek minimum 7-8 kilométerre vannak a kifolyótól. Itt a saját mérésünk szerint 5 Celsius-fokos volt a csatorna vizének hőmérséklete. Ez nem túl magas érték, de mégis magasabb, mint télen bármelyik más csatorna vagy tó vize.
A helyválasztás szempontjából teljes mértékben József tanácsaira hagyatkozva, az általa legjobbnak vélt terülten ültünk le.
1. nap
Az első nap terepszemlével és a vízterület megismerésével telt, de már így is jutott idő a horgászatra. Már ekkor megfigyeltem azt, hogy napközben tulajdonképpen rezzenéstelen botspicceinket őriztük. Egyetlen kapás nélkül megúsztam az egész napot! Változás szürkület környékén történt, amikor szinte varázsütésre megelevenedett a víz és rövid időn belül két termetes ezüstkárászt, valamint egy szép pontyot tudtam fogni. Ha ezeket nem fogom, nem hittem volna el, hogy él benne hal! A víz annyira tisztának és annyira üresnek tűnt, mintha otthon a fürdőkádban próbálkoztam volna…
2. nap
Az előző nap sikerén felbuzdulva és egy jó film elkészítésének reményében operatőr kollégánk is csatlakozott hozzánk, aki kora hajnaltól már élőben örökítette meg az eseményeket. Mielőtt kivilágosodott volna, sikerült fognom ismét egy szép kárászt, illetve egyet elszalasztottam… Azonban ahogy kivilágosodott ismét „megfagyott” az élet a vízben. Az addig folyamatosan mozgó spicc, amely a halak jelenlétére utalt, rezzenéstelenné vált. Az előző napi tapasztalatokból kiindulva sejtettem, hogy nem lesz nagy aktivitás napközben, no de hogy egyetlen „véletlen” kapás se legyen? Hát bizony véletlenek nincsenek. Ekkor már csak a sötétedésben bízhattam, de most ekkor sem történt semmi! Tudtam, éreztem, hogy itt vannak a halak, ezért annak ellenére, hogy az egész napot átfagyoskodtam, még adtam nekik 1 órát. Amikor már végképp a feladás határán voltam, egy határozott pontykapásra vághattam be! A spiccet a vízig rántotta a hal, majd rövid fárasztás után a horogelőkét letépve távozott. Rettentően csalódott és dühös voltam, mert ez megmentette volna a napot, de meglépett…!
Mennyit ér egy hal?
Amikor logó orral, gyalogosan az autóink felé közeledtünk, horgászokkal találkoztunk a vízparton. Ezek egyike boldogan mesélte és mutatta a nemrég fogott halát, amely egy 10,9 kilós nyurgaponty volt. A hal egy nylon zsákban a parton feküdt. Kétségem sem volt afelől, hogy mi lesz a sorsa. Iszonyatosan megsajnáltam a halat és megpróbáltam megmenteni. Ígértem először 5.000, majd 10.000 Ft-ot a pontyért, ha visszaengedi. A kifogója hajthatatlan volt, nem alkudozott velem, így itt is kudarcot vallottam… nem tudtam megmenteni az öreg, legalább 10 éves nyurgapontyot! Nem sokon múlott, hogy belökjem az embert a vízbe, de nyilván ezt meg sem próbáltam. Amikor látta a „horgász”, hogy majd szétvet a düh, annyit azért elárult, hogy mivel fogta, sőt meg is mutatta a csalit. Ekkor esett le az állam, ugyanis ez a Haldorádó Oldódó Fluo Lebegő Pellet Édes Ananász volt! Nekem bizonygatta, hogy a tiszta, hideg vízben is verhetetlen a csali. Ekkor hasított belém a felismerés, hogy két napot elfecséreltem különféle kukorica és puha pontypellet csalikra, tulajdonképpen eredmény nélkül… no de majd másnap!
3. nap
Másnap kora hajnalban ismét a vízparton voltunk. Fontos megemlíteni azt is, hogy minden nap más és más helyen próbálkoztunk. Így abban sem bízhattunk, hogy az etetőkosárral bejuttatott kevéske keverékünkre összeáll a hal. Ha ez így is történt, akkor sem mi arattuk le annak „gyümölcsét”. A „tuti” Fluo csalival kezdtem a napot és magam is meglepődtem, hogy már az első (!) dobásra kapást eredményezett, aminek nyomán egy kárászt fogtam.
Ezt kivilágosodáskor - határozott kapást követően - egy szép hévízi ponty követte. Az erős, horgot soha nem látott, koromfekete tőponty mindent megtett annak érdekében, hogy szabaduljon, de ez nem sikerült neki. Józsi segített a szákolásban, és magam is meglepődtem, hogy milyen tömör, jó húsban lévő halról van szó, amelyet a mérlegelés is megerősített. A hal pontos súlya 5,4 kg volt. Gyors fotó és már mehetett is vissza éltető elemébe.
Meghökkentő módon a kivilágosodás után sem álltak le a halak. Folyamatosan volt kapás, de ezek nekem már „csak” ezüstkárászokat jelentettek, de volt olyan is, amikor egyszerre mindkét botomon hal volt. A Fluo pellet mellett többször rápróbáltam a kukoricára is, de 5:1 arányban elverte azt az édes ananász ízesítésű pellet! Ezek a halak pedig biztos, hogy SOHA nem láttak még ilyen csalit. Normál esetben nem is lett volna módjuk ezt újra megízlelni, mert az onnan kifogott halak MINDEGYIKÉT a többi horgász elvitte. Csodálkozunk, hogy nincs hal a természetes vizeinkben? Úgy néztek Józsira és rám, amikor visszaengedtük a halakat, mint aki embert ölt…!
A horgászatunk legnagyobb hala azonban még hátravolt, amely Józsi horgára akadt. Ez a fenséges nyurgaponty 6,12 kg-ot nyomott és szépen megnyaggatta Józsi frissen vásárolt Spro feederbotját. Együtt örültünk ennek a halnak is, amely még most is a csatornában úszkál (ha ki nem fogta valaki más).
Mi a kristálytiszta víz titka?
Az jól látszódik (amely alapvetően igaz minden természetes vízre), hogy a jó helyválasztás nélkül a halfogás esélye 0! Ekkor kell még a megfelelő szerelék, csalogatóanyag és a csali is. Azonban az egész mit sem ér, ha nem a megfelelő időpontban vagyunk a vízparton! A tapasztalatok szerint itt a pirkadati és szürkületi órák voltak igazán eredményesek, így aki itt szeretné hozzám hasonló módon próbát tenni, ne legyen türelmetlen, mert lehet, hogy pont akkor jön a hőn áhított öreg potyka, amikor már nem is számítunk rá…!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly
Videó: Takács Péter
