Az első írásból és filmből kiderült, hogy nem volt könnyű dolgunk. Ezt a külföldi túrát a legjobb szándékkal sem nevezhetjük „diadalmenetnek”! Jöttünk, láttunk… de nagyon nem fogtunk halat. Az első két horgásznap mindössze egyetlen pikkelyest, egy szép nyurgapontyot adott, és ezzel nem voltunk maradéktalanul elégedettek. Természetesen nem adtuk fel és egy újabb, immár harmadik horgászhelyen próbáltuk a halakat horogra csalni. Talán már meg sem lepődnek a kedves olvasók azon, hogy itt is egy újabb, nem várt akadályozó tényezővel kellett megküzdenünk…
3. horgásznap
A főváros, Austin zajától egyre távolodva a külvárosban kötöttünk ki. Ekkor egy napot Tony is velünk töltött - bízva abban, hogy segítségével megtaláljuk a legjobb helyet - és bemutatta, hogy ő miként horgászik. Az ígéretesnek tűnő vízterületre kora hajnalban érkeztünk, amikor biztosra vettem, hogy megmutatják magukat a halak, ha a környéken vannak. Ekkor a legjobb támpontot a halfordulások és ugrások jelentik. Ha a víz néma marad, akkor csak a legritkább esetben érdemes leülni. Szerencsére találtunk egy olyan területet, ahol feltűnően sok ugrást láttunk. A part is ideálisnak bizonyult, nem volt kérdés, hogy itt telepedünk le! Tőlünk nem túl messze foglalt helyet Tony is.
A felszerelések összeállítása és néhány alapozó dobás után már vártuk is a halakat. Változatos időjárású, időnként esős nap fogadott minket, és nem igazán támadtak meg a halak. Az első két pontyot a kb. tőlünk 100 méterre horgászó Tony fogta. Második hala már egyértelműen bizonyította, hogy ez nem pusztán véletlen. A felszerelését tüzetesen szemügyre véve jól látszódott, hogy Heli Chod rig végszereléke horgára (pontosabban annak hajszálelőkéjére) egy lebegő bojli került. Így csalija minimum 30-50 cm-rel a fenék felett lebegett. Gyorsan választ kaptam arra is, hogy minderre azért van szükség, mert a mederfeneket sávokban sűrű hínármezők borítják. Ahol esetleg tiszta a mederfenék, ott is törmelék és apró kagylók borítják az aljzatot, így a fenekére letett csalit nagyon nehezen vagy egyáltalán nem veszik észre a halak. Mindenképpen a lebegő csalikat és a horogelőke teljes meglebegtetését javasolta. A jó tanácsot megfogadva a legnagyobb felhajtóerejű csalikkal a teljes horogelőkét meglebegtetve próbálkoztam, aminek eredményeként a délelőtt folyamán megfogtam első gyönyörű, sötét színárnyalatú nyurgapontyomat, amelyet hamarosan újabbak követtek. Végre összeállt minden, beindult a halfogás!
4. horgásznap
Úgy terveztük, ha végre megtaláljuk a halakat, akkor az adott helyen minimum 2 napot eltöltünk. Végre jó helyen voltunk, egyértelmű volt, hogy itt maradunk!
Lassan összeállt a legfogósabb csalogatóanyagok és etetőanyagok sora is. Az első nap a legtöbb halat egyértelműen a Nagy Ponty és Tüzes Ponty etetőanyaggal fogtam, amelyhez azonos ízesítésű Pellet Packot is kevertem. A legtöbb halat adó csalik a Fluo Oldódó Lebegő Pellet Édes Ananász és Magyar Betyár fantázianevű termékek voltak.
Amin még másnap reggel változtatnom kellett, az a főzsinór erőssége. Minden orsóm dobjáról le kellett venni a monofil főzsinórokat, mert egy idő után képtelen voltam az egyre sűrűsödő hínármezőkön áthúzni a pontyokat. Ahogy a nap egyre magasabbra kúszott, egyre erősebben tűzött, a kristálytiszta vízben úgy emelkedett egyre magasabbra a hydrilla nevű hínár (a hazai akvaristák piroserű átokhínár néven ismerhetik). Ez sötétben és esős időben nem volt zavaró, azonban a tiszta napsütéses időben Tony szerint, akár 1-1,5 méter is képes „nőni” egyetlen nap alatt. A „nőni” szó azért került idézőjelek közé, mert természetesen nem fejlődik ilyen gyorsan a növény, de minél erősebb a napsütés, annál magasabbra emelkedik. Ezért fordulhatott elő az, hogy ahol kora reggel még gond nélkül kihúztuk a halat, ugyanott délután már nem lehetett kivenni őket. A legtöbb hínár a parttól 40 méterre húzódó törésvonal környékén és a parti sekély vízben volt. A törésvonal mentén 1,5-2 méterről kb. 5-5,5 méterre mélyült a víz. A halakat az itt vízi falként kiemelkedő dzsungelen kellett áthúzni. Erre csak a fonott zsinór volt képes, a vékony monofil zsinórok cérnaként szakadtak el…!
Egy másik nagyon fontos felismerés is sokat javított a kapások számának növekedésén. A hagyományos, nehéz horgokat egy kicsi, de mindent kibíró horogra kellett cserélni. A GAMAKATSU G-Carp super A1 - with Camouflage Green 8-as méretű horga kis mérete ellenére nagyon erős. A legnagyobb halakat is biztonságosan megtartotta, nem nyílt ki a leghevesebb küzdelem során sem. A lebegő pellet csali használata mellett ez a „kis apróság” észrevétlenül került a hal szájába, amelytől már többet nem menekült. Az akadás minden esetben tökéletes volt! Ezt a legvékonyabb Haldorádó BRAXX fonott feeder horogelőke zsinórra kötöttem. Az így összeállított, tökéletesre hangolt végszerelékkel nagyon hatékony és eredményes volt a halfogás.
Jól látszódik, hogy a sikert a sikertelenségtől gyakorta csak egy hajszál választja el. Az egymásra épülő számos apró dolog - amelyet sokan figyelmen kívül hagynak! - helyes alkalmazása, tökéletesre hangolása, a világ minden részén előbb vagy utóbb eredményre vezet!
Ez a film Full HD minőségben is megtekinthető, amely a legjobb képminőség mellett biztosítja a modern eszközökön (okos telefonokon, táblagépeken) való gondtalan lejátszást is!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Takács Péter
Videó: Takács Péter
