Az előző két év szokatlan időjárása miatt csak félve merem leírni: nyakunkon a csukázás igazi szezonja. A hazánkban - eddig - megszokott éghajlati viszonyok közt az ősztől tavaszig terjedő időszak adja a legjobb eredményeket. A csukázás eszköztára igen széles, hisz az élő- és döglött csalihalak felkínálásától kezdve a pergetésen keresztül a legyezésig tart a paletta. Mégis a mai napig azok vannak meghatározó többségben, akik fenekezve vagy úszóval horgászva veszik üldözőbe a csukákat. Az ő figyelmükbe ajánlom az e sorozat keretében megjelenő írásokat, melyekben számos csukázó végszereléket fogunk összeállítani. De legelőször következzenek a hozzávalók, azok az aprócikkek, melyekből szerelékeinket elkészíthetjük.
Mielőtt belevágnánk, egy szolgálati közlemény: A csukázással kapcsolatos elkövetkező néhány dolgozatban számos FOX termékkel, kiegészítővel találkozik majd a kedves olvasó. Egyrészt azért, mert ezeket az eszközöket használtam az elmúlt hónapokban, másrészt azért, mert ezt beszéltük meg az oldal főszerkesztőjével. Tekintsétek tehát ezeket az írásokat reklámnak, de törekszem arra, hogy ennél azért egy kicsit többet is kapjon az olvasó. Nem állítom, nem is állíthatom, hogy kizárólag ezek az eszközök teszik alkalmassá a horgászt élete nagy csukájának megfogására, azt azonban igen, hogy a FOX-tól jó minőségű, használható és tartós felszereléseket vásárolhat. Minden terméket, mely az írásokban szerepel, kipróbáltam, s a legjobb meggyőződéssel ajánlom figyelmetekbe. Lássunk hát néhány olyan aprócikket, melyekből a végszerelékeinket elkészíthetjük!
A most bemutatásra kerülő eszközök túlnyomó többsége a hazai nevezéktanban az „aprócikk” kategóriába tartozik. Harapásálló előkék, kapcsok, horgok és egyéb kiegészítők. Becsapós dolog ez az aprócikk elnevezés. Azt sugallja, mintha ezek az eszközök az eredményesség szempontjából kisebb fontossággal bírnának, mint a nagy értékű felszereléseink, botjaink, orsóink, sátraink és egyebeink. Komoly tévedés. Ezen „apróságokból” rakjuk össze a végszerelékünket. Ott vannak a hal orra előtt, ha nem úgy működnek, mint ahogy azt elképzeltük, akkor fújhatjuk. Komoly terhelésnek vannak kitéve, bírniuk kell az igénybevételeket, különben elvesztjük a halat, a dolog sajátosságából fakadóan épp a legszebbeket. Érdemes, sőt, muszáj figyelni rájuk!
És mondok egy másik szempontot is. Ha időtök engedi, (és ha életetek párja épp nincs a közelben) csináljatok egy rövid számvetést felszereléseitek között. Vegyétek számba botjaitokat, orsóitokat, egyéb nagy értékű horgászeszközeiteket. Aztán próbáljátok meg összeírni az „apróságokat”: zsinórokat, úszókat, műcsalikat, horgokat, előkezsinórokat, forgókapcsokat, karabinereket, önetetőket, kulcskarikákat, ütközőket, gubancgátlókat, ólmokat, fogókat, ollókat, dobozokat, halkiemelőt, mérleget, csúzlit, horogszabadítót, világítópatronokat… folytassam? Becsüljétek meg, vajon ezek értéke hogyan aránylik a botok, orsók értékéhez. Tíz emberből legalább hét meglepő eredményre fog jutni (már ha ez meglepő lesz egyesek számára): többet költünk az „aprócikkekre”, mint azokra, melyek megvásárlása nagyobb anyagi megterhelésnek tűnik. E szempontból sem szabad hát lebecsülni őket. Igazatok van, a pénz nagy úr. A jó minőségű aprócikkek sokszor bizony elég drágák. Okosat mondani e problémára nem tudok.
Horgok
Egy-, két- és háromágú horgok egyaránt használhatók a csuka horgászatához. A kétágú horgok leginkább a csali fűzéséhez használatosak. Én ezt nem csinálom, pedig igen hatékony, mind élő, mind pedig dögcsali esetében. E módszer legfőbb előnye, hogy dobásnál a kishal nem fog leesni, még komoly lendítésnél sem.
Sokan a nagyméretű egyágú horgokra esküsznek. A megakadásra kevésbé hajlamosak, mint a hármashorgok, de amennyiben megakadnak, úgy ezek tartanak a legbiztosabban. A hármashorog könnyebben akad, de kevésbé biztosan tart. Én ennek ellenére inkább a két hármashorogból vagy egy egyágú és egy hármashorogból álló horogrendszereket használom legszívesebben. Elsősorban azért, mert ezekkel (főképp a két hármashoroggal szerelt előkével) a nyeletés ideje a minimálisra csökkenthető. Kifejezetten nagyméretű csali esetében azért érdemes hosszabban rávárni.
Amennyiben egyágú horog mellett döntünk, úgy abból bátran, sőt célszerűen a nagyobb méretek javasoltak (persze ez némileg függ a csali méretétől is), leggyakrabban a 4-2/0-s mérettartományban. Mindenképp füles horgot ajánlok, a harapásálló előkezsinórok, drótelőkék többségénél a lapkás horog nem, vagy csak igen nyűgösen használható. Hármashorogból jellemzően a 6-os, 4-es, egyes esetekben esetleg 2-es méretű használatos. A kisebbek nem akadnak elég biztosan, a nagyobbak pedig már túlzottan eldurvítják a végszereléket.
Angol horgásztársaink előszeretettel használnak úgynevezett „semi barbed” horgokat is. A hármashorog három ágából kettőn nincs szakáll. A harmadik ág a csalihalba kerül, ennek biztos megtartásához szükséges a szakállas horog. Így azok az ágak, melyekkel a csuka nagy valószínűséggel találkozik, szakáll nélküliek. Ennek kétségtelen előnye, hogy a szakáll nélküli horoghegyek könnyebben hatolnak be a csuka szájába, és a horog eltávolítása is kevesebb nehézségbe ütközik, általában kisebb sebet is ejt. Hátránya, hogy alkalmazásakor nagyon kell ügyelnünk arra, hogy a zsinór mindig feszes legyen, ellenkező esetben elveszíthetjük a halat. Egy hagyományos hármashorog és egy fogó segítségével is előállítható efféle horog, de természetesen készen is megvehető.
Harapásálló előkék
Csukázáshoz elengedhetetlen valamilyen harapásálló előke használata. A monofil vagy fonott zsinór nem képes ellenállni a csuka fogazatának, ha a madzag veszélyes helyre kerül, bizony szakadni fog. Tiszteljük meg zsákmányunkat azzal, hogy nem rizikózunk!
A FOX háromféle harapásálló megoldást ajánl. Az Easy Twist egy hét elemi szálból font drótelőke. Köthető is, de célszerűbbnek, gyorsabbnak és biztosabbnak gondolom a krimpelést, azaz a roppantógyűrű használatát.
Ugyanúgy 7 szálból font előke a Carbo Flex is, ez azonban egy vékony védőbevonatot is kapott, meggátolandó a drót anyagának sérülését és rozsdásodását. Köthető, de itt is azt mondom, krimpelni egyszerűbb, gyorsabb, biztonságosabb. 20, 30 és 40 lb szakítószilárdságú változatban forgalmazzák, a hazai viszonyok közt a két gyengébb méretet ajánlom, a legerősebb inkább csak szélsőséges körülmények között kellhet. Én ezt a madzagot használom, s a későbbiek során bemutatásra kerülő szerelékek is ezzel készültek.
Egy kis kitérő. Ha már a fontban megadott szakítószilárdságnál tartunk, az alábbiakban álljon itt néhány olyan angolszász területen alkalmazott mértékegység SI megfelelője, melyekkel a horgászfelszereléseken gyakran találkozunk. Lehet, hogy már a könyökötökön jön ki, de talán egyeseknek mégis hasznos lehet:
| angol mértékegység | SI egyenérték | magyar neve | jelölése |
| 1 foot | 30,48 cm | láb | ’ |
| 1 inch | 2,54 cm | hüvelyk | ” |
| 1 pound | 0,454 kg | font | lb |
| 1 ounce | 28,35 g | uncia | oz |
A Soft Steel egy, az előzőektől eltérő alapanyagú, 49 szálból font előke. Sokkal vékonyabb, lágyabb, a monofil zsinórhoz szokott horgászok ezt tudják a legkönnyebben kötni, csomózni. (Mindezen előnyös tulajdonságok természetesen az árcédulán is visszaköszönnek.) Elsősorban olyan halfajok horgászatánál használatos, melyek érzékenyek az előke anyagának lágyságára, vastagságára. Hazai viszonyok közt a sügér vagy a süllő horgászatánál lehet nagyobb szerepe akkor, ha az említett halak mellett a csuka is beköszönhet.
Roppantógyűrű (Crimp)
A legtöbb harapásálló előke esetén nem csupán csomózással, hanem krimpeléssel is rögzíthetők a horgok, kapcsok. A módszer megbízható és gyors. Merevebb előkék esetében biztosabb is, mint a csomózás. A roppantógyűrű rögzítéséhez legjobb a célszerszám (krimpelő fogó), de egynémely rablóhalas kiegészítőként árult fogón is megtaláljuk az ehhez megfelelő profilt. E kis alkatrész eredeti neve, a crimp (hullám) a már rögzített roppantógyűrű alakjára utal. Tudom, hogy a magyar nyelv védelme nem ezt kívánná, de a későbbiekben is inkább krimpelésnek nevezem majd e műveletet. Ez valahogy könnyebben jön, mint a roppantógyűrű kifejezés. Előre is elnézést kérek ezért mindenkitől!
Krimpelő fogó (Crimping pliers)
Az előzőek alapján az említett szerszám mibenléte már egyértelmű.
Ütközők
Az úszó, a fenekező úszó megütköztetéséhez szükségünk van valamilyen ütközőre. Köthetjük cérnából, damilból, használhatunk szelepgumit vagy akár befőttesgumit is erre a célra. Én leggyakrabban a zsinórra húzható gumiütközőket teszek fel. Használatuk egyszerű, a viszonylag vastag főzsinóron biztosan tartanak, mégis könnyen állíthatók.
Védőhüvely (Trace crimp cover)
Egy egyszerű, kis átmérőjű gumicsövecskéről van szó, melynek egyik vége összeszűkül. Apró segédeszköz, melyet a roppantógyűrűvel rögzített horogra, forgókapocsra húzunk rá. Használata nem feltétlen szükséges, bár véleményem szerint célszerű.
Takarógumi hármashoroghoz (Treble hook sleeve)
Funkcióját tekintve a védőhüvellyel azonos. Ez a gumicsövecske a horogelőke második, kötéssel rögzített hármashorgának védelmére szolgál, megakadályozva a kötés elcsúszását.
Csalizászló (Bait Flag)
Egy apró, gumiból készült segédeszköz. Amennyiben a horgot átbújtatjuk a csalihal testén, úgy a horogra felhúzva megakadályozza, hogy a később kissé kitáguló seben keresztül a horoghegy kicsússzon a helyéről. A gyártó a figyelemfelkeltő színét is előnyként említi, bár ilyen hasznáról magam meggyőződni eddig még nem tudtam.
Biztonsági kapocs (Safe-lock link)
Remekül használható a horogelőke rögzítésére a páternoszter szerelékeknél, de feltehetjük ezt a közepes vagy nagyobb műcsalik elé kötött harapásálló előkére is.
Ólomkapocs (Lead clip)
A FOX tengeri felszereléseinek kínálatában szerepel ez a kiegészítő, de az édesvízi csukázásnál is lehet szerepe. Jól használható eredeti funkciójára, azaz az ólom csatlakoztatására, vagy a dögcsalit megemelő úszótest rögzítésére.
Csúszógyűrű (Run ring)
Leginkább a harcsáról mondják, hogy amennyiben kinézte már magának zsákmányát, nem foglalkozik különösebben a felszerelés ellenállásával. Megfogja és viszi. Néha ilyen magatartás megfigyelhető a csukánál is, máskor azonban kifejezetten kényesen tud viselkedni, s a már megragadott csalit is otthagyja, ha nagy ellenállást érez. A fenekezés során ennek elkerülésére használatos ez a kis segédeszköz, melyet a bojlis horgászok (no és valami hasonlót a balatoni süllőzők is) jól ismernek. Az ólmot a csúszógyűrű kapcsába csatoljuk, s a gyűrűt fűzzük fel a főzsinórra. A zsinór ellenállás nélkül szalad keresztül a gyűrűn. A horogelőke forgókapcsa elé természetesen megfelelően nagyméretű ütközőt kell tennünk, ellenkező esetben a gyűrű azon is keresztülcsúszik. Az ütköző része a megvásárolható csomagnak.
„Keljfeljancsi” (Ledger stem)
Lényegében a tirolifa egy némileg módosult változatával van dolgunk. Vékony karbonszál, egyik végén az ólom beakasztásához szükséges kapocs, a másik végén egy nagy átmérőjű zsinórvezető szem (ennél fogva fűzzük a zsinórra) és egy kis úszótest. Lágy, iszapos mederfenék esetén használatos, az úszótest miatt megakadályozza, hogy az iszapba süllyedő ólom a főzsinórt is az aljzatba húzza. A nagy zsinórvezető szem okán a főzsinór könnyedén, ellenállás nélkül csúszik át rajta. Annak érdekében, hogy a nagyméretű zsinórvezető szem ne csússzon át a horogelőke forgókapcsán, kellően nagy ütközőt kell az elé tennünk (ezt a „keljfeljancsival” együtt megkapjuk). Bármilyen tömegű ólommal használható.
Páternoszteres távtartó (Rotary uptrace bead)
A páternoszteres (úszós vagy fenekező) végszerelék fontos eleme az az instrumentum, melybe az oldalt elálló horogelőkét kötjük/kapcsoljuk. Ez lehet egy egyszerű oldalt elálló fül, egy hármas forgó vagy akár egy e célra szerkesztett, a zsinóron csúszó távtartó alkalmatosság. Akárhogyan is csináljuk, fontos, hogy valamilyen módon meggátoljuk azt, hogy a horogelőke a dobás során vagy a csalihal mozgásának következtében felcsavarodjon a főzsinórra. Az ilyen gubancolt szerelékkel ugyanis lényegesen csökkennek fogási esélyeink. A FOX által e célra készített kiegészítő elem igen hatékonyan oldja meg a feladatot. Fontos azonban, hogy a páternoszteres távtartó alkalmatosságot lehetőleg ne közvetlenül a főzsinórra tegyük (így is működik persze, de nem olyan jól), hanem egy rövid, kb. 20 centis merevebb drótelőke darabra rögzítsük. Ezt az előkét két végén forgókapoccsal lezárva előre elkészíthetjük, és jó pár alkalommal felhasználhatjuk. Az elkészítés módjára a páternoszteres szerelékeket bemutató részben visszatérünk.
Belső zsinórvezetésű úszók (pl.: Slimline slider, Stubby slider)
A hazánkban elterjedt, hagyományos csukázó úszókkal szemben, melyeket egy alsó zsinórvezető szem segítségével rögzíthetünk a madzagon, az angolok előszeretettel használnak/ajánlanak belső zsinórvezetésű úszókat. Ezek határozott előnye, hogy a levegőben nem kalimpálnak, ezzel elősegítve a hosszabb és pontosabb dobásokat. A választott úszó méretét, illetve alakját a csalihal mérete, mozgékonysága határozza meg. Kisebb, kevésbé aktívan mozgó csalihalakhoz a vékonyabb testű (pl.: Slimline slider), kisebb teherbírású (10-12 g) úszók ajánlottak. Nagyobb testű, mozgékonyabb csalihalhoz a vaskosabb (pl. Stubby slider), nagyobb teherbírású darabok (18-25 g) valók. Ezen úszótípusok szigetországbeli népszerűségéhez természetesen az is hozzájárul, hogy az arrafelé népszerű trollingozáshoz a belső zsinórvezetésű úszók határozottan előnyösebbek.
Egypontos rögzítésű úszók (pl. High visiblity dart)
Természetesen nem kötelező nekünk belső zsinórvezetésű úszót használni, megteszi egy megszokott kialakítású csukázó úszó is. Annyi fontos csupán, hogy a csalihal méretéhez megfelelő teherbírású úszót válasszunk, melyet a kishal nem tud teljesen elmeríteni mozgás közben, illetve az, hogy megfelelőképp látható legyen. Ez utóbbi célra a narancssárga, narancssárga/fekete, sárga/narancssárga, fekete/fehér színkombinációk a legtöbbször megfelelőek (szükség esetén egy fekete alkoholos filccel „csodák” művelhetők). Az egyes típusokon kialakított vezetőszárnyak repülés közben némileg stabilizálják az úszót. A könnyű cserélhetőség érdekében én általában nem közvetlenül fűzöm őket a zsinórra, hanem valamilyen adapter, vagy egy egyszerű karabineres forgókapocs segítségével.
Fenekező úszó (Sunk float)
Lényegében ezt is kitaláltuk már, s leginkább vízigolyó néven ismerjük. Csak elegánsabb nevet találtunk neki… Egy belső zsinórvezetésű, teljesen átlátszó úszóról van szó, mellyel majd a fenekező páternoszter szereléknél találkozunk ismét.
Élőcsali (Livebait) popper
Ha fenekezéshez élőcsalit használunk, annak attraktivitása elsősorban a csalihal mozgásából ered. Sok esetben azonban a csali nem teszi meg nekünk azt a szívességet, hogy folyamatos mozgásával csalogassa a ragadozót, elfekszik szegénykém az aljzaton (megjegyzendő, hogy szegény pára viselkedése megérthető, horoggal a hátában…). A popper használatával ezt küszöbölhetjük ki, rákényszerítve a csalihalat arra, hogy a folyamatosan a fenékről felemelkedve kellesse magát. A gyártó kiemeli még a popper piros színét is, mint figyelemfelkeltő tényezőt. Hát nem tudom, lehet, hogy igazuk van. A szerelés módját a későbbiekben részletesen is bemutatom majd.
Úszó betét dögcsali lebegtetésére (Deadbait floater stick)
Döglött hallal, haldarabbal horgászva az valószínűleg az aljzaton fekszik majd. A csuka szaglása révén így is rábukkan, de adott esetben könnyebben az orra elé kerülhet, ha elemeljük kicsit a fenékről. Bizonyos körülmények közt, például növényzettel borított aljzaton különösen hatékony lehet ez a dolog. Ennek egyik lehetséges módja e kiegészítő használata. A szerelés módjára a későbbiekben visszatérünk.
Vízisárkány (System drifter)
A vízisárkány egy speciális úszó, mely alkalmas arra, hogy segítségével az élő- vagy dögcsalit (megfelelő szélirány esetén) messzire, akár száz méter feletti távolságra is eljuttassuk. Egyedi kialakításánál fogva a dobás és a későbbi úsztatás során gubancolódásra kevéssé hajlamos. Maga az elv nem újdonság, ilyesféle szerkezetet a magyar horgászeszközök krónikája is feljegyzett, de az angolok igen tökéletesre fejlesztették. Nem mindig használható, de megfelelő körülmények közt igen eredményes fegyverré válhat. Reményeim szerint e fifikás eszközről egy önálló írás keretében ejtek majd néhány szót.
Szép hosszú lista lett. Természetesen a felsoroltak közt vannak olyan dolgok, melyeket nem használ majd mindenki, és olyanok is, melyek minden csukára horgászó számára nélkülözhetetlenek. A folytatásban először egy csukázó horogelőkét készítünk el, lépésről, lépésre.
Czender Miklós (bogyo)
