A szemek nagyban meghatározzák a wobbler esztétikáját, ugyanakkor nagy szerepük van a fogósságban is, úgy is mondhatnánk, hogy a szem a wobbler lelke, vagy a wobblerlélek tükre, vagy valami ilyesmi… A jól eltalált és kihangsúlyozott szem igen feltűnő és vonzó lehet horgász, ragadozóhal számára egyaránt.
A szemek elkészítésére alapvetően két technikát használok, ezek közül az egyszerűbb módszer a festés. Modell- vagy más típusú festékkel fehér, sárga, esetleg halványpiros kört tudunk kialakítani a wobbler feji részén, ez lesz a szem alapja, majd ebbe kell elhelyezni a fekete színű szembogarat. A szem alapját legegyszerűbben úgy lehet elkészíteni, hogy egy kis mennyiségű festéket cseppentünk a felületre, majd azt körkörösen elterítjük, például egy fogpiszkálóval. A fekete szembogarat fekete alkoholos filctollal lehet kialakítani. Sajnos a legjobb tudásunkat beleadva sem lesz teljesen kör alakú a szem, legalábbis észre fogjuk venni a legkisebb alakhibát is, ami zavarólag hathat. Ennek a módszernek ez a hátránya. A másik módszer abból áll, hogy vékony, színes kartonpapírból a szem alapjának megfelelő nagyságú korongocskákat vágok ki lyukasztóval, majd ezekre fekete színű, szintén lyukasztóval kivágott szembogarat ragasztok. A gyógyszeres dobozok papír anyaga kiválóan megfelel a szem alapjának, a szembogárnak pedig fekete színű szigetelőszalagot használhatunk, amit valamilyen hordozórétegre ragasztunk fel kivágás előtt.
A lyukasztóval kivágott korongocskák további előnye, hogy a lyukasztó élkiképzéséből adódóan lencse alakúak lesznek, ezért megtévesztésig olyanok, mint a valódi szem. Az elkészült szemeket kétkomponensű Uverapid ragasztóval ragasztom fel. A pillanatragasztó nem működik minden esetben, például az alkoholos filctollal festett felületen egyáltalán nem tapad meg, ha viszont egyszer megtapad, akkor megmozdítani sem bírjuk, ami nem túl jó, ha még igazítani szeretnénk rajta.
A szemeket felragaszthatjuk direktbe is a felületre, de kiképezhetünk nekik egy szemüreget is, ami mélyen ülő szem hatását kelti. Ez utóbbi esetben a szem kivágásához is használt lyukasztóval a fa anyagába 1-2 mm mély furatot vágok, és ebbe helyezem bele a szemet.
A szemeknek a ragasztó kikeményedése után még adhatunk egy kis optikai tuningot is oly módon, hogy a kétkomponensű és áttetsző Uverapid ragasztóból rácsöppentünk egy apró adagot a szemre, ami a felületi feszültségből adódóan lencse alakot fog felvenni, mint egy igazi szemlencse. Ha megfelelő mennyiséget csöppentjük a szemre, akkor a ragasztó szép domború alakot ölt, de a nagy viszkozitásából adódóan még nem fog lefolyni a szemről, hanem a kikeményedésig megtartja a lencse alakját. Ehhez viszont az is szükséges, hogy a szem vízszintesen álljon, amit úgy tudunk elérni, hogy a wobblertestet gyurmába helyezzük, és úgy pozícionáljuk, hogy a ragasztó ne folyhasson le. Sajnos ez azt is jelenti, hogy egyszerre csak az egyik oldalon alkalmazhatjuk a módszert, a ragasztó kikeményedése után meg kell ismételnünk a másik oldalon. A ragasztó szemlencséhez való kikeverése során ügyelni kell a buborékmentességre, amit nagyon lassú és alapos átkeveréssel tudunk elérni.
Végső lakkozás
A végső lakkozás célja a kész wobbler külső felületének védelme. A lakkozásnál a terelőlapkát bele kell helyezni (és igazítani) a lapkafészekbe, így a híg lakk a lapka mellett be fog szivárogni a lapkafészekbe, és a legapróbb réseket is tömíteni fogja, ugyanakkor a száradás után mintegy ragasztóként is funkcionál, és rögzíti a lapkát. A lakk kötési szilárdsága ugyan nem lesz olyan nagy, mint például a kétkomponensű ragasztóké, de arra bőven elegendő, hogy a lapkát szilárdan tartsa a lapkafészekben és az normál „igénybevétel” esetén ne szakadjon ki. Viszont van egy olyan előnye, hogy szükség esetén a lapka, ha nem is könnyen, de a wobblertest sérülése nélkül eltávolítható, kicserélhető.
A lakkozást az impregnáló lakkozás részben leírtak kell kivitelezni. A megfelelő védelemhez (keménységhez) legalább 4-5 vékony lakkréteg szükséges. A lakkozásnál célszerű a lapkát is teljesen belemártani a lakkba, ugyanis a lakk eltünteti a lapkán lévő apró karcokat, sérüléseket. Annak érdekében, hogy az első lakkréteg felvitelekor minél vékonyabb réteg maradjon a felületen, a wobblert csak nagyon lassan húzzuk ki a lakkból, ilyenkor a felületi feszültség lehúzza a felületről a fölösleges lakkot. Ez azért szükséges, mert a lakk hígítója (legtöbbször lakkbenzin) feloldhatja az alatta lévő festéket, ami önmagában nem is gond, de ha a lakk megfolyik a felületen, akkor elkenheti maga alatt a festéket is. A kellően vékony lakkréteg már nem tud megfolyni a felületen, így ha fel is oldja a festéket, nem fogja azt elkenni. (Ez a jelenség főleg a szövegkiemelő filccel történt festés esetén jön elő).
Utolsó úsztatás próba, beállítás
Az utolsó úszatás próba célja az elkészült wobblerek veretésének ellenőrzése és szükség szerinti utólagos beállítása. Még ha az elkészült szériánk mintadarabját pontosan be is állítottuk, és legjobb tudásunk szerint ehhez mérten készítettük el a széria többi darabját, azok akkor sem lesznek pontosan ugyanolyanok, kisebb eltérések - melyek befolyásolják a veretést - bizonyosan lesznek, és ezeket korrigálni kell. A beragasztott, készre lakkozott wobblereken viszont már csak az elülső fül oldalirányú állításával, illetve a lapkával tudunk operálni. A lapka tőben, éles szögben, illetve ívben is hajlítható, esetleg megcsavarható, továbbá csekély mértékben oldalirányban is állítható a lapkafészekben, mivel a levegőtől elzárt helyeken a lakk sokkal lassabban szilárdul meg. Végszükség esetén pedig el is távolítható, kicserélhető, bár erre ritkán kell sort keríteni. Ha a mintadarabhoz jól hozzáigazítottuk a szériadarabok huzalozását, súlyozását, akkor legtöbbször már csak egy enyhe mértékű balanszírozására lehet szükség a jobbra, illetve balra történő kitérés kompenzálására, ezt pedig az elülső fül jobbra, illetve balra hajlításával végezhetjük el. Az alsó állású és a tört lapkáknál ez egyszerűen működik, viszont a hosszú lapkáknál - ahol a fül a lapka vékony hornyában van - problémákat okozhat. Ilyenkor három lehetőség van. Az első az, amikor a lapkát oldalirányban állítjuk, így a fül is elmozdul, a második az, amikor a lapka hornyát kiszélesítjük annyira, amennyire a fület oldalirányban állítani szeretnénk, és a harmadik az, hogy új lapkát vágunk a szükséges irányban, szükséges mértékkel eltolt horonnyal. Az utóbbi két megoldás működik jobban, ugyanis a lapkával együtt történő oldalállítás során a lapka is befolyásolja a balanszírozást, mégpedig pont az ellentétes hatást fejti ki, mint a fül oldalirányú állítása (lásd a veretés fürdőkádi úsztatással való beállításáról szóló részt).
Ha viszont a lapkát bármilyen okból el kell távolítani a testből, pl. ki kell cserélni, illetve nagymértékű oldalirányú állítás esetén a lakk elenged, megreped, vagy a lapka kiszakad, akkor a lapka ismételt rögzítését már kétkomponensű Uverapid ragasztóval végezzük. A ragasztásnál ügyeljünk arra, hogy a ragasztó tökéletesen töltse ki a réseket, főleg a lapka pereme mentén. A ragasztó kikeményedése előtt - amikor még a lapkát oldalirányban lehet állítani - ismételt úsztatás próbával győződjünk meg a lapka megfelelő oldalirányú pozíciójáról, és szükség esetén hajtsuk végre a megfelelő balanszírozást.
Ha wobblereinket megfelelően beállítottuk és felhorgoztuk, már csak egyetlen dolog marad hátra, mégpedig venni nekik egy megfelelő méretű műcsalis dobozt - hiszen megérdemlik -, és irány a vízpart!
Galéria:
Kedves Horgásztársak!
Ha az eddigiek alapján valóban kedvet kaptak a házi wobblerkészítéshez, bízom benne, hogy az általam leírt instrukciók és az Önök szaktudása együttesen elegendő lesz ahhoz, hogy igazi műremek wobblereket, és ne „bówlereket” alkossanak. Munkájukhoz a BETLY FC. nevében is sok sikert kívánok.
Sulyok Sándor
Fotók, ábrák: saját forrásból
