Emlékeztek a beharangozóra: „Ott vagyunk már?”, kérdeztem a címében. Mi ott voltunk. Megint közel százan. Igen, ott voltunk sokan, ráadásul már tucatszor. Tizenkettedszer aratott hatalmas sikert - a körülmények ellenére - a fórumon szerveződő dunai, ordasi baráti, családi horgásztalálkozó. Itt alább ennek - főként képes - beszámolóját láthatjátok kevés szöveggel, hisz aki ott volt, mindenről élőben megbizonyosodhatott, aki meg nem tudott ott lenni, az legalább lássa, miről maradt le!
Azt mindenki látta, látja, hogy az idén elmaradt a tavasz. A télből a nyárba cseppentünk, a hóból a hőségbe. A tavaszi találkozót azonban tavasszal kell megrendezni, így nem volt más hátra, csak a naptárra kellett hagyatkoznunk, na meg a csillagokra! Sajnos több körülmény igyekezett még gáncsot vetni, de végül nem sikerült semmivel sem elrontani sokak jókedvét.
A Duna a hegyekben raktározott hatalmas hómennyiséget pont ezekben a napokban igyekezett a tengerbe vezetni, így alaposan megtréfált a folytonos ingadozásával, többnyire rémületet keltve az előrejelzéseket nézve.
Sokszor mondtam már sokaknak el, ha befolyásolni tudnám az időjárást és a vízállást például, akkor nagy valószínűséggel abból élnék meg és fogadnám a kéréseket és a legjobb ajánlatokat… de sajnos arra még nem vagyok képes, így el kell fogadtatnom a pillanat adta lehetőségeket az érdeklődőkkel és abból kell a maximumot kihoznom!
Mint már annyiszor az utóbbi években, megint csütörtökön tartottuk a nulladik napot. Már délelőtt leértünk többen, rendeztük a terepet, sátrakat vertünk, pályát jelöltünk, szemetet szedtünk, WC-t telepítettünk, na meg terveket szövögettünk az elkövetkező pár napra.
Erősen benne jártunk már a délutánban, amikor a versenypályát kezdtük alakítani. Hogy a munkáink végeztével ne maradjunk energia és finom falatok nélkül, eközben pár fős különítmény tüsténkedett.
Közben persze egyre-másra érkeztek a vendégek, bővült a falu, kezdett hangosodni az erdősáv. Gyerekzsivaj, ajtócsapkodások, harsány felnőtt kacajok, üdvözlések voltak hallhatók. Akik tehették, azok megpróbálták a vizet vallatni, ki nagyobb, ki kisebb sikerekkel. Döme Gábor hozta a formáját, három óra alatt félig fogott egy versenyszákot, Steve és apja márnát fogtak, míg Kecsa csak egy „kulcstartóig” jutott.
Estére kelve voltak, akik elfáradtak a napközbeni teendőktől és némi vigaszt kerestek a fémdobozos frissítők és az üveges „nagyfokú” energiaitalok között… talán az üveges győzött, mert voltak üveges tekintetek is késő estére. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy mindenki az alkalomhoz illően viselkedet, botránynak még a gondolata sem került elő! Köszönjük ezt így utólag is minden alkoholfogyasztónak.
Fáradtság okán éjfél előtt tértünk nyugovóra. Nem volt egyszerű az estétől ránk törő szúnyogáradatot elviselni, de hősiesen harcoltunk sokan. A szúnyogok létszámát tekintve, akik meglátogatták a találkozót - igaz, nem fizettek részvételi díjat - de velük együtt a világ legnagyobb létszámú találkozójává léphetünk volna elő. Talán nem túlzok, ha a számukat milliónyira teszem…
Arról már szinte említést sem kell tennem, hogy ez a Duna NHT sem maradt vihar, eső és szél nélkül, mert késő estére dörgéssel, villámlással és hatalmas széllel köszöntötte az egybegyűlteket az égi felügyelő. Köszönjük, de már unjuk egy kicsit, ezután jöhetne a kellemesebb is. Talán annyi előnye volt, hogy a szúnyogok elrejtőztek és több vérünk szívhatta az alkoholos italok erejét. Már aki azt ivott…
A péntek reggel gyönyörű madárénekkel köszöntött ránk. Napos idő várt, na meg a tavaszi találkozókon már megszokottá váló, Varga Gyuri sokszoros világ- és Európa-bajnok casting versenyző nevével fémjelzett horgász cél- és távdobó bajnokság idei versenye. Eleinte tartottam tőle, hogy alacsony lesz az érdeklődés, de a verseny közeledtével kellemes meglepetésként ért, hogy sokan csak most jöttek rá és csak az utolsó percekben jelezték, hogy jönni, indulni szeretnének. Kedvemre való volt, hogy Gyurit megtisztelik sokan, azért a több hétig tartó áldozatos munkájáért cserébe, amit ezért a sportágért és ezzel együtt értünk tesz!
Az eredményhirdetést követően Klárika hozott nekünk a Szelidi-tó partján lévő konyhájából finom, forró vacsorát. Nagyon finom volt és nagyon kellett már! Estére szabadprogram, horgászat, pihenés a másnapra, csapatépítőként tábortűz (ami szúnyogriasztásra is alkalmas), szomszédolás volt kitűzve célul. Na és persze az égvizslatás CsG jóvoltából. Láttunk sok érdekes ködöt, csillagot, bolygót. Gabi kimeríthetetlen tudástárából rengeteg új és néha számunkra, laikusok számára, érthetetlen információ került közkézre. Láthattuk a Szaturnuszt, a Herkules-gömbhalmazt, a Bode-ködöt és a Szivar-galaxist. Köszönet érte Csörgits Gabinak! Hajnalig tartottak a „fakultatív” programok, így sietve, indigóval a párnánk alatt kellett aludnunk, hogy valamennyit pihenjünk is a szombati versenyre!
Sajnos nagyon hamar szombat hajnal lett! Úgy tűnt, mintha csak lefeküdtem volna és ugyanazzal a lendülettel már kelnem is kellett volna. Nőm persze nyugtatgatott, hogy maradjak még, ő majd mindent elintéz, de hogy nézett volna már ki?! Így aztán „frissen, fitten” ugrottam neki a reggeli teendőknek, hiszen hamarosan itt a horgászáradat a vízáradat partján és szeretnének versenyre kelni egymással és a halakkal is! Amíg nejem kávét főzött, Steve segítségével velkám italt töltögetett, addig én a sátor környékét rendezgettem, hogy tisztaság és méltó környezet fogadja az érkezőket. Zászlókat bontottam, kupákat rendezgettem, köszöntöttem a frissebbeket, majd Baloo-t keltettem, hogy nyissa ki az irodáját és regisztrálja a versenyzőket.
Itt jegyzem meg, hogy legyen bár áradás, legyen bár válság, ráadásul ballagási időszak, rendkívül kellemes meglepetésként ért, hogy mindezek ellenére, mennyien eljöttek most is! Talán még a felére sem mertem gondolni ennek a létszámnak, a verseny előtti hetekben még szóvá is tettem, ha összejövünk harmincan, akkor már elégedett leszek a „népszerűséggel”, mármint a rendezvényével. Szerencsére ti úgy gondoltátok sokan, hogy eljöttök és nekünk és magatoknak is örömöt szereztek ezzel! Köszönöm mindenkinek!
A megnyitó, a köszöntő és a sorsolás után mindenki célirányba vette a partot, a másfél kilométeres pályát, hátha talál a kisorsolt helyén horgászatra alkalmas körülményeket. Sajnos, páran nem voltak megelégedve, de csak ismételni tudtuk, hogy az elemeket nem lehet befolyásolni, a Duna elvette tőlünk a kényelmes horgászhelyeket. Végül azért nyolc órakor megkezdődhetett a verseny és lehetett töltögetni a szákokat. Nem volt megközelítőleg sem olyan halas verseny, mint általában szokott lenni, de nem volt kétség afelől, hogy az elmúlt napok hirtelen hősége, a nagy áradás és az ívási idő nem hoz pozitív változást a kapókedvre nézve. Így is akadtak azért szebb, nemesebb halak és akadtak gébek is szép számmal.
Egy órakor lefújtam a versenyt és nekiszaladtunk a mérlegelésnek. Sajnos az egész pályán mértünk talán összesen annyi halat, amennyit régebbi itteni versenyeken egy-egy jobb helyezést elért versenyző egyénileg fogott. Szóval, most nem volt annyira halas a verseny. Azért szinte mindenki behalazta a kezeit, de közel sem jöttek az itt már megszokott eredmények. Talán majd máskor és talán néha kell ilyen is, nehogy nagyon elbízzuk magunkat!
Jöjjön pár kép a részmérésekről és a végső mérlegelésről:
Az eredményhirdetés és a szokásos tiszteletajándékok kiosztása után egy aktuális születésnapi köszöntőt is tartottunk, ugyanis Döme Gábor szombaton ünnepelte születésének évfordulóját. Meglepetés tortával köszöntöttük, mely vörös démon és fagyos ponty ízesítésű volt :)
Majd következhetett az ebéd, mely megint Klárika konyhájából került a partra és a tányérokba. A csirkecombok, petrezselymes burgonyák és a torták után - szokás szerint - hamar ürülni kezdett a tábor. Már megszoktuk, de ettől függetlenül még nem teljesen értjük, miért kezdenek el sokan ilyenkor pakolni és távozni, hiszen direkt kora délutánra tesszük a verseny végét, hogy bátran időzhessenek még a helyszínen sokan.
Eredmények a már megszokott precíz formában Keresnyei Imre, Kbaloo keze munkájának köszönhetően az alábbi linken tekinthető meg.
Mi azonban maradtunk vasárnapig. Igaz, a hajszálnyi reményünk is elszállt a horgászattól, miután rendkívüli mértekben felgyorsult az áradás. Legalább pihentünk egy jót. Persze a szombati esti tábortüzes poéngyár nem maradhatott el. Volt még sütögetés, iszogatás, cinkelés meg minden, ami ilyenkor megengedhető, elviselhető, élvezhető és elkerülhetetlen.
Csak pár gondolat és kép erejéig még tennék egy kis kitérőt. Nem szeretném a teljesség igénye nélkül itt képekkel illusztrálni a rendezvény családias jellegét, de pár képet mutatok, amit ezután minden beszámolóban meg fogok tenni, nyilván mindig másokról. Szóval számomra megható és örömteli, hogy sokan már sokadszor szavaznak magukban bizalmat nekünk és jönnek. Jönnek családdal, barátokkal, barátnőkkel és teszik a dolgukat, segítenek, pihennek, szinte azt mondhatnám, nyaralnak.
Most íme, pár kiragadott példa:
Elnézést kérek a most kimaradt résztvevőktől, de ígérem, rendszeressé teszem, és ezután többeket bemutatok majd az ehhez hasonló beszámolókban!
Vasárnap reggelre alig maradtunk a parton, de azért ahhoz elegen, szerencsére, hogy a tábort szét tudjuk bontani és rendet tudjunk tenni magunk után. A Simon család: Kati, Réka és Feri, meg Kecsa, Hac, Kvartlipiék és Cegáék rutinosan pakolták a sátor elemeit a traktorra, a szemetet zsákokba, hogy ne érje szó a ház elejét. Köszönjük nekik!
Köszönjük a Haldorádónak az újabb támogatást, a lehetőséget, hogy a portál védőszárnyai alatt megszervezhettük ezt a találkozót és köszönjük az elemeknek, hogy legalább tűzzel nem akadályozta meg a lebonyolítását, ha már a vízzel és néha a széllel nem is bánt szerényen!
Köszönjük nektek, kedves résztvevők, hogy bizalmat szavaztatok nekünk, hogy olyan sokan bevállaltátok és hozzátettétek a magatok részét a rendezvényhez! Reméljük, hogy ti is mindannyian elégedettek vagytok a szervező munkánkkal. Ígérjük, továbbra sem adjuk lentebb!
Találkozzunk július 19-20-21-én Fonyódon a H3-on, vagy akinek az nem fog összejönni, vele szeptember 28-án ismét Ordason az őszi Duna NHT-n.
Mert találkozni, horgászni és versengeni nagyon jó, hajrá Haldorádó!
Írta: Jeszy
Fotók: Jeszy, CsG
Táblázat: Keresnyei Imre
Videó: Takács Péter
