Nem, szerencsé(m)re és talán a tiétekre is nem agyilag, hanem bojli ügyileg golyóztam be! Előre elnézést kérek azoktól a kedves olvasóktól, akik valamelyik magyarországi vízpartról és az ott történt horgászatunkról szóló élményeket várják ettől az írástól, mert ez egy rendhagyó része lesz a sorozatnak, hiszen nem a helyszín lesz meghatározó, sőt az valójában lényegtelen, hanem maga a cselekmény! Az idei első (és meglehet, egyetlen) gyúrásomról készült írást olvashatjátok, már akit érdekelnek a bojlireceptek és a csaligolyók elkészítésének körülményei. Természetesen, ahogy én csinálom!
Először is jelzem, hogy nem vállalok garanciát semmiért, ami ebben az írásban van! Kizárólag a magam szórakoztatására, a magam céljaira készítek évek óta bojlikat, amik vagy működnek, vagy nem. Abban azonban lehet, segíteni fog némelyeknek, hogy egyfajta rutint olvashatnak majd ki a sorok közül, ezzel megkönnyítve a próbálkozásaikat és esetleg megóvhatnak párakat a kudarctól, ha netán valamit nem ismerne, vagy valamiről téves elképzelése lenne. Ezek az én receptjeim, így gyúrok én, amit közreadok, bárki lemásolhatja, átalakíthatja, megcsinálhatja és foghatja vele a halakat! Vagy nem… de ez is benne van a pakliban!
A tavalyi sikeres szérián felbuzdulva, azokat a recepteket tovább tökéletesítve szántam rá magam a mostani gyúrásra és erre a cikkre.
Tavaly ugyebár készítettem egy halas-gyümölcsös ízűt és egy markáns májas-halas ízűt. Körülbelül 10-12 kilónyit gyúrtam tavaly, aminek nagy részét (kb. kétharmadát) elosztogattam barátoknak, ismerős bojlisoknak. Óriási meglepetésemre kisvártatva pozitív visszajelzések érkeztek a golyóimra, hiszen Willy és Neno a Balatonon fogtak szép, az ottani átlagot is néha meghaladó méretű és mennyiségű halat, de más horgászbarátok is hívtak telefonon, hogy ebből nekik még kellene, mert húzzák vele a halat! Hát ezen felbuzdulva fejlesztettem tovább a recepteket, ebből keletkezett ez az idei széria.
A bojligyúrást, személy szerint már jóval a tényleges gyúrást megelőzően - hetekkel, akár hónapokkal előbb -, először fejben kezdem. Összegyűjtöm mások és a magam által ismert, olvasott, látott pozitív tapasztalatokat, a számomra kitűzött irányt. Milyen ízek legyenek, milyen összetevők, alapanyagok váltottak ki bennem az eddigiek alapján pozitív véleményt?! Aztán legtöbbször el is kezdek jegyzetelni, mert a rövid távú memóriám sok esetben és több téma vonatkozásában kissé gyenge, így legalább később is tudni fogom, hogy miként agyaltam.
Javaslat: Annyi gondolat van manapság sokunk fejében - a munka, a család, a hobbi és még ki tudja, mennyi minden adódik mindennapi életünkben -, ami csak terheli az agyunkat. Nem szégyen egy kis jegyzetfüzetet tartani és rendszeresen beleírni a számunkra fontos dolgokat, amiket jó ideig, vagy urambocsá’ sosem szeretnénk elfeledni! Én a bojlis túráimról is szoktam, ha nem is mindig, naplót vezetni, akár csak egy sajtpapírra, vagy egy munkanaplóba, hogy mikor melyik helyekre, milyen körülmények közé tettem bóját, mivel etettem a helyet, mivel és mikor csaliztam és természetesen mikor mit adott az a hely. Ugyanígy a bojli készítések során is, főleg az utóbbi években, mindig dokumentálom az összetevőket, mennyiségeket, hogy később tudjak belőle (elméleti) tapasztalatokat, következtetéseket leszűrni, miben és mennyire kell esetleg változtatni, vagy ha éppen nem kell, mert olyan tökéletes, akkor újra megcsinálni ugyanazt!
Ha fejben már jó vagyok, akkor elkezdem összerakni ténylegesen is, mi az, ami már megvan, és mit kell beszereznem. Nyilván tudatos vásárlóként egyrészt az egészséges dolgokat preferálom, nem szeretném sem a vizeket, sem a halakat mérgezni! Másodsorban az ár, ami jelentős tényezőként telepszik erre a sportágra, nem elhanyagolható, így arra is nagy hangsúlyt fektetek. Vannak azonos összetevőjű, hasonló hatású készítmények, alapanyagok, egymáshoz képest mégis irreálisan eltérő árakon. Vannak aztán olyan gyártmányok is, amiket semmi pénzért nem raknék bele, mert meggyőződésem, hogy értéktelen semmi, amiért pénzt próbálnak kérni. Persze ez azért kifejezetten szubjektív dolog, hiszen van sok olyan alapanyag, amiről rossz a tapasztalatom, és vannak olyanok is, amiket még névről sem ismerek. Tehát nem feltétlen rossz mindenkinek, ami nekem nem vált be, és biztosan létezik még ezernyi olyan, ami jobb, mint az, amit én tökéletesnek hiszek.
Tehát mostanra eljutottunk odáig, hogy fejben összeállt a recept, a hozzávalókat összeírtam, beszereztem - kezdődhet a móka!
Egy fontos momentum, mielőtt bármihez is hozzákezdenénk: a gyúrás eszközigénye. Én az alábbiakat rendszeresítettem az eszközökből: a mixekhez nagyméretű műanyag tasakok, a mixek keveréséhez lányom csecsemőkori fürdető kádja (ez alkalmas a kézzel gyúráshoz is), a folyékony összetevőkhöz jól záródó vödrök, nagyméretű flakonok, tégelyek, fecskendők, esetleg gumikesztyű, ha nem akarok nagyon büdös lenni napokig. A dolgok viszonylag precíz kiméréséhez egy legalább 5 kg-ig mérő gramm pontosságú mérleg, egy nagyobb mérleg a nagyobb mennyiségek kiméréséhez (én erre a célra a horgászmérlegemet használom, azt, amelyik 40 kg-ig mér, ez a bográcslábra akasztva tökéletesen méri a rajta lógó vödörben lévő cuccot). Kell egy kinyomó - ezt igény és lehetőség szerint kell kiválasztani, de a kézi kinyomóval ne álljatok neki nagy mennyiségnek, mert meg fogjátok utálni még az életeteket is! Nekem, mint olvasható, lehetőségem volt dagasztógéppel gyúrni és nagy teljesítményű kolbásztöltővel megoldani a kinyomást, de ezek azért elég ritka lehetőségek úgy általánosságban! A gépi dagasztást ki lehet váltani egy fúrógépes keverőszárral és persze kézzel is. A kinyomót normál esetben egy sima húsdarálóval oldom meg, amire esztergáltattam többféle méretű kinyomó fejet. Kell egy-két bojliroller, ebből igény szerinti méretűeket, kicsit, nagyot, hagyományost és mamutot is lehet választani. Kell még egy nagy edény, nekem ez a bogrács, amiben kifőzöm a golyókat és pár műanyag rekesz, hozzájuk egy-két konyharuha a szárításhoz. Az elcsomagoláshoz jó, ha van, egy vákuumozó fóliahegesztő, mert annak segítségével légmentesen le lehet zárni és frissen lehet tartani a fagyasztóban a kész golyókat anélkül, hogy ott kellemetlen szagokat terjesztenének. Úgy általánosságban pedig még el szokott fogyni pár erős műanyag tasak, jól szoktak jönni a konyhában már nem feltétlen használt műanyag edények, fakanalak, kanalak, meg ilyenek.
Figyelmeztetek mindenkit, hogy bojligyúrásnak ne kezdjen egyedül neki, mert csak idegesség fogja követni, ha valamit hozni, vinni kell, vagy ha hiányzik egy-két segítő kéz. Kivétel talán, ha egy-, maximum kétkilónyit legyúrtok otthon, nagy nyugalomban és kényelemben. Természetesen, ha valami profi bojligyártó (automata) gépsorotok van, akkor visszaszívtam és nem szóltam semmit! (Bár feltételezem, ebből elég kevés van a hétköznapi bojlisoknak!)
Vegyük tehát sorba a bojlikészítést, ahogy én csináltam az idén:
Alapjaiban két fő összetevőre bontom a bojlit, a száraz és a folyékony összetevőkre. A száraz anyagok tartalmazzák a különböző gyümölcsök, magok, termények lisztjeit, halliszteket, magas fehérjetartalmú, vitaminban és aminosavakban gazdag őrleményeket, mint például a szójalisztet és a tejport, ezeken felül a száraz fűszereket, sót, cukrot.
A folyékony összetevők alapja a tojás és a különféle emésztésgyorsító, étvágygerjesztő, magas aminosav-tartalmú gyorsítók, aromák, attraktorok, olajok, növényi, gyümölcs és állati eredetű, többségében magas fehérjetartalmú kivonatok.
Először a száraz anyagokat keverjük be, ízre, állagra, fajsúlyra nagyon figyelve, nehogy későn jöjjünk rá, hogy nem süllyed rendesen, sőt éppen lebeg, pedig nem szerettük volna, esetleg reped, vagy éppen nem „nyit” a bojlink megfelelően.
Nekem az vált be, ha már a száraz mix is magában hordozza a később folyadékkal pluszban bevitt ízeket. Tehát egy édes, gyümölcsös bojlinak ne csak a folyékony aromáktól, hanem már a lisztektől is áthatóan édes, gyümölcsös íze, illata legyen! Nem vagyok halbiológus, azt meghagyom a „tudósoknak”, hogy élettanilag mi a jó a halaknak, inkább rutinból, tapasztalatból állítom össze a száraz mixeket. Az idén ebben nagy segítség volt Horváth Csabi, a Carp Friend Baits projekt tulajdonosa, aki felajánlást tett jó néhány kiló alapanyaggal a Flúgos Futamra díjként, no meg nekem is a bojlis próbálkozásaimhoz. Az eddig látottakból azt a következtetést vontam le, hogy a CFB mixek nagyon korrektek és minden olyan összetevő benne van, ami a halakat agresszív táplálkozásra és ezzel összefüggésben kapásra készteti. Ehhez az alapmixekhez természetesen, hogy egyedi legyen, bőségesen tettem még a saját elképzelésem szerint anyagokat.
Az idénre fejben 3 fő csapásirányt jelöltem ki, egy édes-gyümölcsös, kevésbé halast, egy aktívan fűszerest kifejezetten halas beütéssel és egy nagyon markánsan májast, szintén bőven halas jelleggel.
A CFB alapmixből pont háromfélém volt: a birdfoodos az édesre, a red army a fűszeresre, a monsterfish pedig a májasra hajazott - ezek adták az alapot a kiválasztott ízeknek. Vegyük hát szépen sorjában, ízek szerint a száraz összetevőket!
Édes alapmix: 9 kg CFB birdfood mix, 2 kg cukor, 2 kg zsíros tejpor, 1 kg semolina, 1 kg só, 1 kg narancshéjliszt. Ez így 16 kg lett, amiből csak bő 15 kg-nyit dagasztottunk be, hagytam sűrítésre egy keveset (amire végül nem lett szükség).
Fűszeres alapmix: 5,4 kg CFB red army mix, 3 kg CFB birdfood mix, 3,8 kg szarvasi tilápia pellet liszt, 0,8 kg SZAT halas pelletpor, 0,6 kg őrölt, pörkölt (sózott) földimogyoró, 1 kg só, 0,4 kg grill fűszersó, 1 kg semolina. Ez szintén 16 kg lett és 15 kg-ot készítettem elő gyúrásra.
Májas alapmix: 6,3 kg CFB monsterfish mix, 2,5 kg CFB birdfood mix, 3,2 kg szarvasi halliszt, 1 kg szarvasi pellet liszt, 1 kg semolina, 1 kg só. Ez 15 kg lett, amit teljes egészében be is dagasztottuk.
A szárazanyagokat pár nappal korábban összeállítottam, tökéletesen homogénné kevertem és miután 5 kg-os csomagokba szétmértem, légmentesen lezártam. A folyékony összetevőket is a gyúrás előtt két nappal állítottam össze, értelemszerűen a tojás kivételével.
Folyékony összetevők 15 kg édes mixhez: 200 g sárgabarack aroma, 400 g sztracsatella aroma, 250 ml Maros Mix barack-polipos aktivátor, 50 ml Carp Zoom Express Attractor scopexes ízben, 100 g Top Secret Amino Dip tutti-frutti ízben, 400 g szarvasi halolaj, 150 g melasz, 150 ml SBS Amino PPC, 150 ml SBS Attract Amino, 300 g Piroska málnaszörp, 200 g scopex CSL, 800 g epres CSL.
Folyékony összetevők 15 kg fűszeres mixhez: 70g Maros Mix csípős paprikás aktivátor, 50 ml Carp Zoom Express Attractor spicy ízben, 120 g Stég Amino Dip fokhagyma ízben, 230 g Big Carp Complex Dip water monster ízben, 200 g Big Carp Pellet Amino Syrup egzotikus rák ízben, 800 g szarvasi halolaj, 140 g Fish Max maláj csirke ízű dip, 150 ml SBS Amino PPC, 150 ml SBS Attract Amino, 50 ml SBS Liquid Attract M1 ízben, 100 g Haldorádó Aroma Tuning fűszeres hal ízben, 1,3 kg borsos, frankfurti kolbászos CSL, 0,7 kg Big Carp CSL magyar kolbász ízben.
Folyékony összetevők 15 kg májas mixhez: 130 g Berkley Gulp liver & fish, 420 g Carp Zoom lever emulsion, 150 g Top Secret Amino Dip májas ízben, 0,8 kg szarvasi halolaj, 150 ml SBS Amino PPC, 150 ml SBS Attract Amino, 50 ml SBS Flavours fish & livers, 1,3 kg májas CSL.
A folyékony összetevőkből (természetesen a tojást kivéve) mindig többet keverek, mert ebből 2-2,5 dl-nyit ki szoktam venni dipnek!
A folyékony összetevőket - lévén, hogy eléggé szerteágazó összetételűek - rendszeresen kevergettem, ill. a nagy flakonban, amibe tettem, rázogattam.
Bevásároltam 300 darab tojást (meg még tartaléknak vagy 20 darabot) és azonnal hűtőbe raktam, nehogy romlásnak induljanak. Barátommal, Füleki Csabival, Fülessel lefixáltuk a pontos időpontokat, amikor begyúrunk. Ez a pontos időpont persze kétszer változott, mire tényleg sikerült nekifognunk! Szóval egy szerdai déllőtt kezdtük, talán fél tízkor. Először a tojásokat ütöttük fel, az egyszerűség kedvéért 100-100 darabot minden ízhez, egy-egy vödörbe. Pár tojáshéjat, főleg a tisztákat félretetettem Fülessel, hogy azt majd a gyúrásnál beletörjük, ezzel is kedvezve a halaknak, hogy legyen ropogtatnivalójuk, meg ezzel egy kis plusz kalciumot is kapnak. Ez a tojáshéj a gyúrás végeztével, a takarításnál végül kukába került, ugyanis lazán megfeledkeztem róla! Pedig hasznos lett volna, de most már mindegy…
A feltört tojásokat megmértem és a mixekkel együtt értett kilónként egy-egy evőkanál SBS Betain HCl-t, ízenként kb. 100-100 g aprómagot, a májasba 40 g májport, egy egész tégely (50 g) Pelzer Boilie Colors piros porfestéket, az édesbe pedig 50 g édesítőszert és egy egész tégely Pelzer Boilie Colors fehér porfestéket tettünk (a fűszeres maradt natúr színben), plusz dagasztáskor kb. 0,5 liter barackpálinkát. (ha már mi nem isszuk…).
A dolgok innen csapnak át elméletiből fizikaiba, ugyanis ettől kezdve szinte nincs is szükség nagy agyalásra, csak a puszta kézi erőre! Meg egy kis gépire is…
Óriási szerencsémre egy barátomnak, Józsinak van otthon egy frankó kis dagasztógépe, így kis megkörnyékezés után odaengedett bennünket bűzös, ízes, szagos, illatos lisztjeinkkel, löttyeinkkel. Miután előre ki volt minden porciózva, csak a megfelelő ízeket kellett a megfelelő időben összeönteni és figyelni az állagát, hogy ne legyen se túl laza, se túl kemény! Valójában hiába kevertük, dagasztottuk ekkor a megfelelő állagúra, hiába tettük légmentes műanyag tasakokba a bedagasztott tésztákat, azok mégis megszikkadtak. Később még kétszer kellett visszakéredzkedni Józsihoz, annak nagy örömére, ugyanis mindkétszer a mosogatás után érkeztünk! De ennyi még belefér a barátságba… meg egy kis pálinka és sör, amit Józsi közben elfogyasztott az egészségünkre.
Mivel esetemben a dagasztógépbe egyszerre nem fért bele egy-egy íz teljes alapanyaga, szét kellett mérnem, így oda kellett figyelnem, hogy mindenből arányosan vegyek ki és dagasszam be! Másrészt arra ügyelek, hogy a biztos kötés érdekében a folyékony összetevőkben a tojás aránya a többi folyékony alapanyaghoz képest sose legyen 75%-nál kevesebb, így külön kezelem a tojást a benne lévő pár dologgal (aprómagok, betain HCl, festék) és külön kezelem a többit! Ez esetben az alábbiak szerint alakult mindhárom bojlitészta aránya: 15 kg bojlimix, 5,5 kg tojás (ebben pluszként van még benne a betain HCl, az aprómagok és a színezék), 1,9 kg az egyéb folyékony összetevők (olajak, aktivátorok, attraktorok, dipek stb.).
A dagasztás után sietve távoztunk és nekiláttunk a kolbászolásnak és a golyózásnak. Rettenetesen lassan haladtunk egy kis, alig egy kiló befogadóképességű kinyomóval, amiből ráadásul nem is nagyon akart kijönni a közben szikkadó tészta. Füles újabb ötletétől vezérelve - miután eszébe jutott egy másik barátunk másik gépe - azonmód el is kértünk egy 15 kg befogadóképességű, több áttételes kolbásztöltőt. Na, ezzel aztán ment a dolog, mint az ágybakaki, igaz, kérte is a kenyeret. Így tényleg nem csak bojlit gyúrtunk, hanem hasra, derékra és felkarra is!
A bográcsban eközben felforrt a víz, amibe egy marék sót raktam, majd a májassal kezdve főztük a bojlikat. A környék kutyái, macskái fájdalmasan ugattak, vonyítottak a felszabaduló szagoktól, de mi bátran álltuk a sarat! (Mondjuk, este le kellett vennem a karórámat, mert abban nem tudtam volna elaludni, annyira átvette a szagokat!). Sajnos annyira elidőztünk, elfáradtunk, hogy estére nem tudtuk befejezni, csak két ízt, a májast és az édest. Az édes ráadásul a benne lévő melasz, tejpor és cukor miatt kicsit ragadós is lett a főzés előtt, így az is lassította a szaggatást. Elmondhatom, este fél tizenegyre hulla fáradt voltam és Fülesen is láttam, ma már nem akarja a fűszerest is kiszaggatni! Másnap reggelre beszéltük meg a folytatást…
Csütörtök reggel eléggé elcsigázottan kezdtünk neki, ráadásul előbb az éjszakai csetrest kellett eltakarítani, ami nem volt túl hálás feladat, lévén, hogy jó idő volt és a tojásos vödrök eléggé fel voltak püffedve. Sebaj, a jó bojlis ezt is kibírja! A fűszeres tésztát hiába tettük éjszakára dupla tasakba és a hűtőbe, annyira megszikkadt, hogy át kellett dagasztani, aminek Józsi barátunk kevésbé örült, de segített, mert mire jó egy jó barát, nem? Kora délutánra végeztünk a golyózással és alaposan be is golyóztunk…
A már száradóban lévő golyókat folyamatosan forgattuk, nehogy befülledjenek. Én a főzést követően egyébként mindig egy konyharuhára szedem ki a főzőedényből a golyókat, hogy a ruha beszívja a felesleges vizet, majd, ha kigőzölt a bojli, akkor kiveszem a konyharuhát, megszárítom a bogrács közelében, majd mehet a következő rekesz aljára!
Szóval a friss golyókat folyton mozgatni kell, nehogy befülledjenek, mert azzal felgyorsulna a penészedési, romlási folyamat. Úgy általánosságban is igaz, hogy az első két napban el kell dönteni, hogy hogyan tároljuk majd hosszabb távon a kész bojlit. Vagy alaposan (akár több, de minimum egy hétig) kiszárítva, de ezzel sok előnyös tulajdonságából, főleg a frissességéből, aromájából jelentősen veszítve - ez esetben a szabad levegőn egy jól szellőző zsákban el kell állni sokáig! Vagy szárítva, bedipelve egy jól záródó edényben, de ennek az a hátránya, hogy ugyanúgy van dipelve a csalibojli is, mint az etetésre szánt, ezzel kicsit rontjuk a csali esélyét, hiszen nem „lóg” ki a tömegből, a körülötte az etetésen heverőkből. A harmadik változat pedig, hogy miután légszáraz a bojli (kb. két-három nap után), műanyag tasakban, levákuumozva, lefagyasztva kell tárolni! Ebben is vannak rizikók, hiszen egy tiszta és konyhai cuccokkal töltött fagyasztóban óhatatlan, hogy szagokat, jobb esetben illatokat gerjeszt ez az új „lakó”, ettől meg a nőink szoktak erősen morcosak lenni. Akinek szerencséje van és van erre a célokra külön fagyasztója, hűtője, annak ugyebár nincs mitől félnie, legalábbis a bojlijaival kapcsolatban! A morcosság meg egy másik dolog… az előjöhet bármitől.
És ezzel el is végeztük a dolgunkat, a bojlik a fagyasztóban, a zsákban, a tégelyekben dipelve, remélhetőleg valaki el is takarított utánunk, mi pedig nézegethetjük a naptárat, a térképet, hogy mikor és hol szeretnénk tuti golyóinkkal kapitális halakat fogni. Remélem, sikerült egy kicsit segítenem a bátortalanoknak, vagy talán éppen nem, de legalább sikerült bemutatnom, én hogyan csinálom és ezzel mintegy irányt sikerült adnom az ezután próbálkozóknak! Sok sikert mindenkinek, aki belevág!
Én a magam részéről hamarosan indulok is golyókat tesztelni közel 5 napra egy számomra szép emlékeket hordozó helyre, de az már egy másik történet… remélem, majd olvashatjátok!
Merjetek próbálkozni, keverjetek, gyúrjatok, majd pedig menjetek horgászni, akár bojlival, akár más módszerekkel, mert szép helyeken, gyönyörű környezetben, jó csalikkal horgászni mindig óriási élmény!
Írás, fotók: Jeszy
Photoshop: Jeszy Andi
