Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Számtalanszor eszembe jut e mondás, amikor kifogok egy halakban szegény napot a Zala folyón. A vadvízi peca azonban mindig jó, még akkor is, ha szerényebb a fogás. Egy megszállott vadvízi horgász tudja, hogy a kisebb halak is értékesek, hiszen nem feltétlenül a nagyobb fogásoktól lesz élvezetes a horgászat. A sikerélményt sokszor az okozza, amikor egy kapástalan időszakban is rezdül a spicc, megszólal a kapásjelző vagy a víz alá bukik az úszó.
A hosszú téli pihenő után már nagyon vártam a jó időt. Amint beköszöntött az igazi tavasz, leporoltam hát kerékpáromat és nagy lelkesedéssel indultam el a Zala folyóra, hogy jól körülnézzek egy horgászatot megelőző napon. Minél többször megyek a Zalára, annál jobban szeretem, nem ritka, hogy munka után is kerékpárra ülök, bármennyire is fárasztó volt a nap. Szinte lehetetlen elszakadni egy olyan víztől, amely az évek során a horgász szívéhez nőtt!
Jómagam nem vagyok versenyhorgász, több évvel ezelőtt vettem csak részt néhány amatőr versenyen, kisebb-nagyobb sikerrel. Jobban szeretem a nyugodt horgászatokat, a természetet, a friss levegőt, no meg persze mindent, ami halfogás, legyen szó kicsi vagy nagy halakról. A profikat elnézve azonban nem azt vettem észre, hogy nagyon kapkodtak volna a halak után. Az ideális körülmények ellenére nem voltak túl aktívak a kopoltyúsok, ezért otthon alaposan átgondoltam, hogy mivel próbálkozom majd a folyón.
A Mézes Pálinka etetőanyag feléhez adtam egy-két jól bevált adalékot (piskóta őrleményt és egyéb gabonaszármazékokat), majd tovább fokoztam a kaja csalogatóhatását némi ananászos Carp Syrup aromával és egy kevés kukoricatejjel. Utóbbiból nem is kell sokat használni, mert rendkívül tömény adalék, jóval több, mint egy sima aroma! A Method Pellet Mix bekeveréséhez is használtam a folyékony adalékokat, hiszen keszegek voltak a célhalak, és az édes aromákat nagyon kedvelik.
Itt, a Zalán mindig lehet találni valamit! Számtalan izgő-mozgó állatka kerülhet a horogra, de a méhek igen hasznosak, én semmi esetre sem használnám a lárvájukat csalinak. A horgászatra csontkukaccal és gilisztával készültem, valamint raktam el kisméretű pelletet is.
Felcsatoltam a karabinerbe a nagyobb lyukbőségű kosarat, feltűztem néhány csontit a horogra, majd bedobtam a szereléket, és amíg a kapásra vártam, felszereltem egy másik botot is. Mivel azt vettem észre, hogy a halak nem túl aktívak, úgy döntöttem, hogy a siker érdekében két különböző módszerrel próbálkozom.
A keszegező szerelékkel viszonylag gyakran dobtam nagyjából ugyanarra a helyre, a method szerelék pedig valamivel lejjebb várta a halakat. Abban bíztam, hogy a keszegező szerelékhez érkező halak egy része megtalálja majd a method kosarat a benne felkínált csalival, így mindkét módszerrel sikerül majd fognom valamit. A Zala folyó azonban nem adja könnyen kincseit! Sejthető volt, hogy nem lesz könnyű kapást kicsikarni, pont ezért választottam a kis pelleteket tartalmazó téli method mixet, de semmi. A finom illatú keszeges kaja sem volt eredményes egy darabig, de nem adtam fel!
Nem ritka, hogy a Zalán horogra akad egy-egy nagyobb dévér, ezért a hosszú előkés szerelék bedobása után a biztonság kedvéért bekapcsoltam a nyeletőféket. Ekkor persze még nem tudtam, hogy meg se fog szólalni egész nap. Na, ilyenkor tanulja meg igazán a horgász, hogy egy természetes vízen korántsem könnyű halat fogni! A sokadik dobás után végül megtört a jég, végre kezembe vehettem egy csontira éhes karikakeszeget. Nem volt nagy, de egyből mosolyt csalt az arcomra!
A karika megfogása után egyre több volt a maszatolós kapás. Csak apró pöccintéseket láttam a spiccen, olykor már néhány másodperccel a bedobás után. Bizony, a mindig éhes és kifejezetten falánk küszök kapták el a süllyedő csontkukacot. Néha nem is értem, hogyan tudják a szájukba gyömöszölni azt a csonticsokrot, amely majdnem akkora, mint a fejük! Amikor a keszegek kevésbé aktívak, a küszök mindig hamarabb csapnak le a csalira, de természetesen nekik is járt a jól megérdemelt szabadság.
A sokadik sneci megfogása után nagyon bíztam abban, hogy a method szerelékkel sikerül majd egy jobb halat akasztani, de továbbra sem mozdult a Pro Method botom spicce. Olyan finnyásak voltak a halak e napon, hogy a 7 mm-es csalit sem vették fel. Kitekertem végül a method szereléket és úgy döntöttem, hogy csak a hosszú előkés módszerrel horgászom a továbbiakban. Okozott persze némi fejtörést, hogy miként variáljam az élő csalikat. Miután a csontira szinte csak küsz jött, gilisztát raktam fel, vagy kombináltam a kettőt. Alkalmanként használtam a kisebb lyukbőségű etetőkosarat is.
Türelmem persze nem volt véges, ismerős volt a szituáció, hiszen kedvenc vizem korábban sokszor adta nehezen halait. Sőt, voltam már ennél kilátástalanabb helyzetben is, ezért ahelyett, hogy távoztam volna, megtöltöttem újra a kosarat. Mivel a karikák kedvelik a jó öreg trágyagilisztát, kiválasztottam egy szép példányt és a horogra tűztem. Szerencsére a csali még azelőtt a fenékre ért, mielőtt a küszök lecsipkedték volna. Eltelt néhány perc, aztán csak megrezdült a botom spicce, és sikerült újabb keszegeket szákba terelni.
Ezt a szép keszeget azzal a csalikombinációval sikerült megfognom, amellyel a nap hátralévő részében horgásztam. Kénytelen voltam ugyanis az egyszerű, trágyagiliszta csali után is kitalálni valamit, mert ismételten elmaradtak a kapások. Feltűztem a horogra egy élő csontit, egy gilisztát, majd e kombinációt lezártam egy etetőanyagból kivett forrázott csontkukaccal. Valamiért csak ez a változat működött a későbbiekben. Hogy miért? Talán a halak egyszer majd választ adnak a kérdésre!
A vadvízi horgászat valóban igazi kihívás! Úgy gondolom, hogy minél többet horgászik valaki egy természetes vízen, annál jobban tudja értékelni a kisebb halakat is. A mostani peca kezdetén nem úgy tűnt, hogy bármi is horogra akadhat, mégis úgy távoztam, hogy sikerült halakat fognom. Továbbra is azt tudom mondani, hogy sosem szabad feladni, és aki a kicsit nem becsüli, a nagyot bizony nem érdemli! Ami pedig a nagyokat illeti, vannak a Zalában bőven kiló feletti dévérkeszegek is, de ez már egy másik történet…
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
