Őszi csukás pergetés, ahogyan én csinálom

Az őszi-téli hónapokban, amikor hajnalban már fagypont alá kúszik a hőmérő higanyszála, szívesen pergetek célirányosan csukára. E ragadozónk nagyon eredményesen horgászható ebben az időszakban. Nekem ehhez a kis csatornák és holtágak a kedvenc helyszíneim, amelyeknek van egy magával ragadó hangulata.

Részletek

Nagypontyos stratégia a Tisza-tavon

A Tisza-tó az év minden időszakában komoly kihívást jelent még a gyakorlott horgászoknak is. Legyen szó bármilyen halról, bármilyen módszerről, itt mindig bele kell adni apait-anyait, hogy végül a tervünk teljesüljön! Október az egyik legeredményesebb nagypontyos hónapunk. Régi vágyam volt, hogy ekkortájt is próbára tegyem itt magam. Csapattársammal, Szoják Benedekkel vágtunk neki az újabb nagy kalandnak, amely során nagyon sok új hasznos tapasztalatra és elképesztően szép fogásokra tettünk szert!

Részletek

Közönségtalálkozó és horgászat az Ezüst-tavon 2024 – beszámoló

Ebben az évben hagyományteremtő szándékkal rendeztük meg az I. Haldorádó közönségtalálkozót, mely minden szempontból más volt, mint egy kiállítás vagy egyéb horgászrendezvény. Itt ugyanis nem egy pavilonban vagy egy horgászboltban találkozhattak velünk a vásárlóink, hanem a vízparton! Méghozzá nem is akármilyen víz, hanem a kiskunhalasi Ezüst-tó adott otthont ennek a rendezvénynek, így a halfogás és az élmény garantált volt!

Részletek
Ördögh Máté szerzői profilja
Alias : bagolykeszeg
Név : Ördögh Máté
E-mail : [e-mail]
Születési dátum : 1979-09-21
Lakhely : Budapest
Kedvenc horgászmódszerei : úszózás, feederes (könnyű) fenekezés
Kedvenc vízterületei : Duna, Tisza, Balaton
Legnagyobb halai : ponty 6,5 kg, afrikai harcsa 5,5 kg, márna 3,7 kg, balin 3 kg, csuka 2,6 kg, kecsege 2,25 kg, dévér 2 kg, jász 1,8 kg, süllő 1,5 kg, compó 1,45 kg, menyhal 1 kg
Mióta horgászik : kb. 5 éves korom, tehát 1984 óta

Szerző írásai - 1.oldal

„Pontyoztunk” a Velencei-tavon

Ördögh Máté 2012-09-04 07:00:00
A cím nyilvánvalóan jelzi, sem én, sem András barátom nem remekeltünk a pontyfogás terén ama bizonyos két alkalommal, amikor is végre sikerült összehoznunk a közös horgászatot. Távollétemben egyre-másra érkeztek az aranyhasúakról szóló hírek; a cimbora nem egyszer részesült az amúgy egyeduralkodó dévérkeszegek helyett is sorra jelentkező retúrok rohamában, alkalomadtán méretesek is tiszteletüket tették nála. Az előző évi telepítések hatása még júniusban-július elején is éreztette jótékony (?) hatását, a többi már csak a horgászok lelkiismeretén, no meg az időjárás, valamint a halak kénye-kedvén múlott.

Kárászok a Dunán II.

Ördögh Máté 2012-08-19 07:00:00
Újabb elbeszélésem főszereplői sajnos nem kárászok, azaz nem a Magyarországon valaha oly gyakori, formára-színre Napra hajazó széles-, más néven aranykárászok. Elcsépelt hasonlattal élve, tündöklő égitestünkre lehet nézni, az aranykárászra nem. Már csak azért sem, mert őkelme nagyon megritkult, helyette jószerivel mindenütt csak a kitúrásban jeleskedő ezüstkárászon legeltethetjük a szemünket. Ezek az ezüstös rokonok fittyet hánynak a nehezebb körülményeknek, s vígan úszkálnak az élő Duna számukra talán kevésbé kedvező szegleteiben. Nos, az alább részletezett alkalmakkor még különösebb módon/körülmények közt jelentkeztek ezek a szívós halak.

Nyár derekán

Ördögh Máté 2012-07-24 07:00:00
„Nincs most humorom részletekbe merülni, mert egy kissé fáradt vagyok”, írta egyik este Szabó Pál cimborám a Tiszán pár napja elkövetett többrendbeli zsákmányolásból hazajővén. Közös ismerősünk, Andris (flagellum_dei78) bagoly- és karikakeszegek garmadájáról, méretet már-már elérő (de a snecik mellé/mellett megrögzötten csonti-körítést habzsoló) balinokról, cipónyi ezüstkárászokról számolt be, én pedig csak sóhajtoztam magamban az elmúlt hetek során elég küzdelmesen alakuló dunai keszegezéseknél felhalmozódott gébes „élményektől” fogfájósan. De fogról szó ne essen (kellett a nyavalyának a bölcsességfog-gyökérkezelés nem is olyan rég), annál inkább arról a Tiszáról, aki engem is kegyeibe fogadott tavaly nyár közepén néhány napra.

Kárászok a Dunán I.

Ördögh Máté 2012-06-07 07:00:00
Június eleje. Az uszadékkal terhes Duna lustán hömpölygött előttem, színe, mint a tejeskávé, mérete (hála a bőséges csapadéknak) rakpartot elárasztóan hatalmas. A vén folyam a közlekedési szabályokra fittyet hányva teljes terjedelmében elfoglalta az utakat, ennyivel is (ideiglenesen) hozzájárulva a főváros rakparti légterének kipufogógáz-mentesítéséhez. Talán halak is suhantak a derékig álló útjelző táblák közt, beljebb pedig egy kissé idegesnek tűnő kormorán sziszifuszi igyekezettel próbálkozott a lehetetlennel: halat fogni a hordalékból. Nekem sikerült e feladatot megoldanom, igaz, még - illetve már - nem ekkora vízállásnál. Az már más kérdés, hogy a késő tavaszi, nyári fogásaim zömét egy éppenséggel nem ideillő hal alkotta. Nem, nem géb. Valami egészen más.

Tavaszi kavalkád

Ördögh Máté 2012-04-30 07:00:00
Többször szembesültem a ténnyel, hogy térben és időben idomulnom kell különféle rendű-rangú dunai célpontjaimhoz. Ha Észak tartotta uralma alatt a jeges-havas, cudar világot, akkor ki sem mozdultam a folyam partjára az alkonyatot követően élénkülő menyhalak előtt, hozzájuk hasonlóan kerülve a napfényt. Kicsit később, márciusban (amikorra a tél már ahhoz is gyenge volt, hogy törékeny cinkék kihívó szavára visszavágjon) csak a szürkület hívta elő a félénk, lassan mozduló öbölbéli keszegeket az általam kínált kései vacsora melletti légyottra. E népség apraja-nagyja azonban hamarosan kivetkőzött önmagából, és a tavasz minden áprilisi szeszélye ellenére nappal is gyűjteni kezdte az erőt (immár a Duna sodrában is), mielőtt a partszéli vizek bölcsővé váltak.

A tavaszt várva…

Ördögh Máté 2012-02-07 07:00:00
Fázósan húzta össze magát fagyos medrében a Duna. Hevenyészve összetoldozott-foldozott, sok helyütt lyukas, hézagos jégtakarójában próbált nyugalmat találni, nem sok sikerrel. Vastag jégtáblák karistolták, horzsolták egymást, törve-recsegve tülekedtek a zsúfolt országúttá változott Öreg Folyamon, aki a felszínen továbbra is rendíthetetlen egykedvűséggel dacolt a dermesztő külvilággal. Ha szenvedett is, nem mutatta, ahogy a természet többi lakója is türelmesen várt. Vártak a hatalmas tömegben állomásozó varjak, hogy engedjen szorításából a Fagy Úr. Vártak a bokrok ágai közt búvó cinkék (időnként el-elpityeredve), hogy moccanjon a dermedt ízeltlábú aprónép. Vártak a jeges akadályok korlátozta récék, s velük együtt a homályos mélyben rejtőzködő halak, hogy szűnjön végre a még február közepén is zord tél hatalma. Sokat nem kellett már várakozniuk…

Apadás idején

Ördögh Máté 2012-01-09 07:00:00
A fővárosi forgatagban - mint mindig - ívásra vonuló lazacok módjára siettek (ám a nemes halakkal ellentétben többnyire merőben más céllal) a már reggel is elnyűtt, morcos emberek. Szürkén nyögtek a dugulásig zsúfolt forgalom alatt az utcák, szürkén ácsorogtak a vénségükre omladozó, illetve frissen felhúzva is már öregen festő épületek, szürkén gubbasztottak a galambok, szürkéllett minden. Fanyarul szólva, harapni lehetett a „sűrű”, ködösen szmogos, állott levegőt. Hosszú ideje változatlanul alakultak az égi események, az egyhangú időjárással kapcsolatban érdekes beszédtémát találni eleve kudarcra ítéltetett. Kár is lett volna pazarolni a szót a se nem őszi, se nem téli klímára, hisz nem történt semmi lényeges. Ezzel még nem is lett volna baj, ám a - szintén szürke - Dunán is egyre jobban látszott a tartós szárazság…

Négyen, kiválasztottak: a Jó, a két Rossz, meg az Idegen

Ördögh Máté 2010-08-03 07:00:00
Noha az alábbi történet nem új keletű (idestova majdnem 1 éve lezajlott eseményekről lesz szó), a tavasz végén, nyár elején (is) gyakran inkább átkot, mintsem áldást jelentő masszív esőzések nyomán hatalmas területeket elöntő, nagy károkat okozó áradások ilyenkor alaposan próbára teszik a „mindössze” szórakozni vágyó horgászok türelmét, ha épp nem gyűlik meg a bajuk az áradattal (teszem azt, saját otthonuk forog veszélyben). A Dunára általában nem jellemző a hirtelen „felindulásból” végrehajtott elárasztási tevékenység, több évben is inkább csak tessék-lássék emelkedett szólásra, hogy aztán csendesen (még a 300-400 cm-es budapesti vízállást sem elérve), talán kicsit rezignáltan lemondjon gátakat feszegető s áttörő, mindent elöntő terveiről. Hiába, no, szabályozott az öreg folyam, zabolázottan, megfontoltan ballag medrében, nem sok vizet kavarva, akarom mondani, szállítva. Néha azonban minden megváltozik.

Szeszélyes napok

Ördögh Máté 2010-04-12 07:00:00
Április. Azon rendhagyó hónapjaink egyike, amikor még eshet hó (meg a hőmérséklet is mínuszos tartományba), vagy akár (mondjuk, másnap) szikrázó napsütésben, húsz fok fölött kaphatunk ízelítőt a nyárból. „Biztosak” csak a bizonytalanságban, az egyik napról a másikra hirtelen megváltozó idő-, hal- és vízjárási viszonyokban lehetünk. Legyen azonban bármilyen szeszélyes e hónap, tavasz derekán azért mégiscsak le kell már menni a vízpartra…

Az amatőr akvarista II. - pontyfélék, harcsák és sügérek

Ördögh Máté 2010-01-11 07:00:00
Az előző részben szereplő elevenszülő fogaspontyok szaporítása kevés kivétellel nem jelentett kihívást. Csakhamar más, közismert, a szakirodalom alapján könnyen tartható, de a „hagyományos módon”, ikrával szaporodó halakra terelődött a figyelmem. Amatőr akvaristaként elsődleges célom a tapasztalatszerzés volt, illetve látni kívántam, ahogy az ikrából kikelő magatehetetlen lárvából önálló táplálkozásra és úszásra képes ivadék, majd felcseperedve ivarérett, felnőtt hal válik. Napról napra új élményekkel gazdagodtam: az alábbiakban ponty-, harcsa- és sügérfélék akváriumi tartásával, szaporításával kapcsolatban szeretnék tanácsokat, hasznos ismereteket adni.

Dunai halak nyomában

Ördögh Máté 2009-12-03 07:00:00
Írásom idején napok óta fázósan borsózott a mélyszürkére komorult Duna háta, a hőmérő higanyszála reménytelenül alacsonyan állt, a jeges északi messzeségből érkező, esővel, hóval terhes felhők serege mintha soha sem akart volna véget érni. A nem is oly távoli dunai emlékeimből próbáltam vigaszt meríteni, hátha ezzel is hamarabb múlik a rossz idő.

Az amatőr akvarista I. - Elevenszülő fogaspontyok

Ördögh Máté 2009-09-27 07:00:00
Gerald Durrell Az [d]amatőr természetbúvár[-d] című könyvét annak idején, gyerekként csak azért nem vittem magammal ki a természetbe, mert túl nehéz volt. Otthoni forgatásra azonban tökéletesen megfelelt, segítségével - például ha éppen eső általi szobafogságra ítéltettem - ismét az erdők aljnövényzetében, harmatos réteken, vagy éppen különféle vizek partján találhattam magam. A címbeli akvarista „amatőr” jelzőjét nem véletlenül választottam. Egyrészt a fent említett kitűnő - bár kissé vaskos - kötetben foglaltaknak megfelelően szeretnék az alábbiakban ismereteket adni az akváriumi halak - jelen írásomban elevenszülő fogaspontyok - néhány általam behatóbban tanulmányozott képviselőjéről, ugyanakkor én is ilyen akvaristának tartom magam. :-)

Gébelkerülő hadműveletek zsákos eljárással

Ördögh Máté 2009-09-02 07:00:00
A harctéren sokáig semmi nem mozdult, de az utolsó perceiben járó éj jótékonyan takaró, noha hamarosan eloszló sötétség-leple récék körvonalait tárta elém. A gácsér-duó - merthogy tőlem pár méterre facér, esetleg a családi teendőket szokásuk szerint elhanyagoló gácsérok feszítettek nemsokára levedlésre kerülő nászi öltözékükben - feltűnésmentesen próbált behatolni az akció végrehajtására kiszemelt, sóderosan lapályos területre, persze, hiába. Egyértelműen a bója jelezte, lehorgonyzott „titkos fegyver” lényegét akarták megszerezni előre megfontoltan, azaz: kenyérre pályáztak. Reméltem, hogy alattuk is hasonló szándékkal közeledőkbe fog akadni a horgom. A hajnali derengésben csak egyet tehettem: vártam.

A „Kicsi”

Ördögh Máté 2009-07-12 07:00:00
Egy hét telt el az első látogatásom óta. Fárasztó, dolgos hétköznapokon estem túl, mégis, alig vártam az újabb, ezúttal könyörtelenül korai felkeléssel járó bevetést. „Kicsikém” sokkal megnyerőbben folydogált, zavartalan víztükrén akár a molnárpoloskák is megcsúsztak volna, és az istenátka vattás magokkal viselős nyárfák sem mutatták még a vajúdás vészterhes jeleit. A kérészéltű, csipás hajnal gyorsan megadta magát a nyárias sietséggel érkező reggelnek, a cimborák (Gyuszi és Zoli mint „házigazdák”) meg is jegyezték, hamarabb kellett volna jönnünk.

A Kicsi

Ördögh Máté 2009-07-11 07:00:00
A címbéli „Kicsi” jelzőt a Ráckevei (Soroksári)-Dunára értem; a Nagy Folyam zsilipek közé szorított, a Csepel-sziget keleti oldala mellett húzódó ága méretben igen, horgászati jelentőségben azonban egyáltalán nem törpül el a Duna mellett. Így gondoltam-reméltem ezt akkor is, amikor először május elején nekivágtam az oda vezető, kis híján másfél órás utazásnak - Budapest egyik végéből a másikba. Nos, a fővárosi tömegközlekedéshez már úgy-ahogy hozzászoktam, de ami az RSD első, aznapi kínálatát illeti, lehetett volna jobb is a felhozatal. Igaz, rosszabb is…

Mi lesz veled, Hajógyári-öböl?

Ördögh Máté 2009-05-31 06:30:00
A dús növényzetű szigeten meghúzódó öblöcske hűen követi a Duna „hangulati” változásait. Vele együtt emelkedik-süllyed, tavasszal és nyáron mogorván, zavarosan duzzad, ősztől higgadtan, letisztultan apad. A vén folyamból gébek tolakodnak mohón szűk torkolatába, szelíd felszínén szomszédoló récék lesik minden mozdulatunkat, kenyérmorzsában reménykedve. Időnként türkizfolt cikázik egyik partjáról a másikra - jégmadár iramodik dolga után. Fürge kenus-kajakos evezők gyakran és kevésbé, motorcsónakok sokkal ritkábban, viszont harsányabban törik meg az öles nyárfák, fűzmatuzsálemek vigyázó, őrködő karéjában megbúvó néhai Duna-ág tűnődő csendjét. De hiába a faóriások tömör sorfala, az öböl nem nyugodhat. Hétvégi esténként zajlik az élet; kiadós hangerőben, monoton ritmusra rázva lazulnak a vendégek. Ezek a kis összejövetelek azonban csekélységek lehetnek az igazán „nagy buliban” várható beépítések eredményeként létrejövő állapotokhoz képest. Vajon meddig lesz olyan ez a kicsi, noha már több mint egy évszázada mesterségesen kialakított öböl, mint amilyennek ma (még) ismerjük?

Mi lesz veled, Hajógyári-öböl?

Ördögh Máté 2009-05-30 07:00:00
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a Dunán két zátonysziget, egy kicsi, meg egy nagy. Teltek-múltak az évek, évszázadok, évezredek, régi és még régebbi korok emberei gyűjtögettek, halásztak és vadásztak, kerestek menedéket, alapítottak római helytartói székhelyet itt, végül kialakították a Hajógyári-öblöt a valaha világhírű hajógyárral. Kicsit utánanéztem az öböl eredetének, és kíváncsian kutattam, milyen jövő vár rá. A múlt valahogy fényesebbnek tűnt…

Kökényvirágzás

Ördögh Máté 2009-05-18 07:00:00
Csütörtök, április kilencedike. Kint ragyogott a tavaszi (nyári?) napsugár, bent rövid sor végén ácsorogtam az egyesület irodájában. Türelmesen nézegettem a polcokon, falakon közszemlére tett ódon kupákat, érméket, haltrófeákat, elmélyülten böngésztem a napi-, heti- és éves jegyek árait feltüntető listát. A sor - legyen bármily kurta - nem haladt túl gyorsan, de ráértem, munkám végeztével csak azon izgultam egy picit, hogy a fél 6-os zárásig sorra kerüljek. Aggodalomra végül semmi okom nem lett, az ügyintézés szokatlanul gyorsan, gördülékenyen játszódott le, hisz az előttem álló sporttárs is ugyanoda vette a „zsugát”, ahová én: az Ipolyra.

Szerény kezdetek

Ördögh Máté 2009-03-26 07:00:00
A cím nyilvánvalóan jelzi, nem lesz szó se több kilós pontyokról, sem pedig ugyanennyi mennyiségű fehérhal-zsákmányokról. Januárban hiába vártam menyhalakra, s keszegezni sem volt módom az eddig bevált, de most vastag jég borította helyeken. Csupán azzal vigasztalhattam magam, hogy így legalább kormoránoktól, rabsicoktól nem zavartatva, nyugodtan pihenhetnek a halak. Persze ez sem tarthatott örökké.

Ha ló nincs, szamár is jó!

Ördögh Máté 2009-03-17 07:00:00
Új év, új remények…valahogy mindig jobbat akarnánk az előzőnél. Az idei esztendő azonban amilyen siváran indult, ugyanúgy folytatódott. Zord, jeges januári napok teltek lassan, kedvetlenül vánszorogva a másnapi elmúlás felé, február elejének csalóka enyhülésére ismét fagyos napok, sőt hetek következtek. E sorok születésekor március első hetében járunk, de a tavasz egyelőre még bizonytalanul, változékony (hol esős, hol szeles, néha napos) hangulatban próbál úrrá lenni ingatag helyzetén. És a halak? Hát, ők meglehetősen passzívan viszonyultak az egészhez.

Őszi portyák

Ördögh Máté 2008-12-16 07:00:00
Hát, ez a nyár is hamar eltelt, túl vagyunk már az ősz derekán, átléptük-ballagtuk a csendesülő, apadó Dunával. A vén folyamon kenyérzsákos etetéssel gyűjtögettem tapasztalatokat, élményeket, öbölbéli keszegeket, kárászokat tereltem partra, és gébek keserítették meg a horgászat édesnek kívánt óráit (mindenütt). Nélkülözhetetlenné vált fényképezőgépem időközben bemondta az unalmast, majdnem két hónapot feküdt a „szanatóriumban”. Pedig lett volna mire fókuszálnia…

Ipoly - visszatérni könnyű, elmenni nehéz

Ördögh Máté 2008-11-03 07:00:00
Az első alkalommal - mi tagadás - nem termett számomra császári főhöz méltó mennyiségű babér az Ipolyon, és a minőséget is csökkentette a vízfelszínen mindenre vérszomjasan rárabló küszök, no meg a meder alján mohón tolakodó gébek hada. Mégis, ha valaki nem feltétlenül a kifogott zsákmány darabszámát, súlyát, hanem a természetbúvárkodás, csendes szemlélődés, madárdal-hallgatás apró örömeit szeretné gyarapítani, annak itt a helye! A hal csak ráadás, mondhatnánk. Azért célok mindig akadnak, történetesen fejes domolykót (is) szerettem volna látni a horgon…

Van zsákodban minden jó…

Ördögh Máté 2008-10-25 07:00:00
Annak idején (idestova 15-16 éve) a kenyérzsákozás jelentette nálam az „igazi” etetést a Dunán, hiszen az elemózsiánkból maradt száraz kenyér- és kiflivégek bepöckölése nem tartozott a gasztronómiai élvezetek magasabb szintű kielégítéséhez - küszözéshez, csalihalazáshoz azonban ez is megfelelt. A nagyobb halak erősebb sodrásban történő csalogatásához kézenfekvőnek tűnt a „zsákozás”, rendszeresen dobáltuk az áron alul kapott száraz kenyérrel tömött krumplis-szövetzsákos csomagokat a keszegfélék örömére. A jó eredmények dacára hamarosan mégis áttértem a különféle etetőanyagokból gyúrt gombócokra, a kenyér csak ritkán, szerény kiegészítőként került a kajagömbökbe. Ebben az évben azonban tettem néhány próbát.

Törp Ördögök vs. Kubik Kárászok

Ördögh Máté 2008-10-02 07:00:00
Mielőtt bárki valamiféle elfajult (vagy elfajzott?), brutális küzdősport-mérkőzésre gondolna, sietve bemutatnám a mérkőző „ellenfeleket”. Az ördögi törpök mindannyiunk kedvenceit, a pehelysúlyban „fantörpikusan” verhetetlen törpeharcsákat, a szintén kubikgödöri székhelyű kárászok pedig hazánk valaha oly gyakori, őshonos képviselőinek ezüstös, élelmes és a töpörödött bajszosokhoz hasonlóan agresszíven terjeszkedő, tájidegen rokonait jelentik. Riválisok, telhetetlenek, mindenre elszántak. Hogy kinek a győzelmével ért véget a „küzdelem”? Természetesen az enyémmel. :-)

Balatoni próbálkozásaim 2.rész

Ördögh Máté 2008-09-03 07:00:00
Balatonszéplak-felső. Hogy miért „felső”? Talán Siófokhoz közelebb esik? Vagy nem tudtak más nevet találni Széplak keleti felének? Horgászati szempontból ennek a toldalékszónak csak annyi szerepe volt vagy tíz esztendőn át gyerekéveimben, hogy ott „lent”, Széplak alsó fertályán egyrészt kiábrándítóan siváran terült el a lángos -, főtt kukorica és napolaj szagú strand egészen Zamárdi általam azóta sem felderített világáig, másrészt itt „fent” két szemrevaló öböl kínálta magát akkori zsebpecás mivoltomnak, az öböl teljhatalmú urainak számító tenyeres (értsd: gyerektenyérnyi :-)) naphalak bánatára. Nem mellesleg az is jó „felsőben”, hogy csak egyetlen megállót kell Siófoktól továbbvonatozni.

Apró örömök az országhatáron

Ördögh Máté 2008-08-11 07:00:00
Ipoly. Már tavaly sokat foglalkoztatott ez a kicsi folyó, pontosabban a benne lakó fejes domolykók apraja-nagyja (inkább a nagyja). A Duna azonban maradásra csábított, én pedig könnyen beadtam a derekam, kis túlzással, de szinte mindig megtaláltam a számításom. Idén azonban máshogy alakultak a dolgok, tartós böjtölésre kényszerített volna a kedvezőtlen vízállású, „elgébesedett” Duna, ha nem lettem volna kellően elszánt ahhoz, hogy - többek között - erre a titokzatos folyócskára is ellátogassak.

Balatoni próbálkozásaim 1.rész

Ördögh Máté 2008-07-18 07:00:00
Géb. Ezzel a rövid (szitok)szóval minden megmagyarázható. Legalábbis a Dunán. Az még hagyján, hogy ott is jött, ahol azelőtt nem, olyan csalira is harapott, amire eddig nem… de a Vén Folyam vízállása sem alakult megfelelően; felment-lement se nem túl magas, se nem eléggé alacsony szintre, ahol még és/vagy már nem lehetett elérni a halakat. Szóval mielőtt igazán kínlódássá fajult volna az „önfeledt” dunai peca, és nem mellékesen a beinduló turistahajózási „szezon” az őrületbe kergetett volna, hirtelen felindulásból megvettem a Balatonra a legolcsóbb, part menti I-es területi engedélyt. Bár nem hallottam túl jó híreket e sekély, körülbetonozott, túlságosan is lelkesen halászott, de ettől függetlenül lenyűgöző tóval kapcsolatban, a Duna megtanított arra, hogy sohase adjam fel. Csak néha.

Tavaszváró

Ördögh Máté 2008-02-27 07:00:00
Csak az igazán megszállottak keresik mínusz 7-8 fokban a halakat még akkor is, ha a hőn óhajtott menyhalak (naná, hogy róluk van szó) egy ideje mintha elfelejtettek volna táplálkozni. Amilyen pazarul indult a dunai menyhalak szezonja októberben (egyesek szerint már szeptemberben), annyira megcsappant az érdeklődésük a zord idővel beköszönő decemberben, hogy aztán karácsony táján eltűnjenek, ki tudja, merre. Így aztán az év első hónapjában rendhagyó módon alakult a horgászat.

Adriai mese

Ördögh Máté 2008-02-18 07:00:00
Valamivel több mint 20 éve láttam először - és sokáig hittem, utoljára - tengert, mégpedig a Fekete-tengert. Akkoriban tökéletesen kielégítette szó szerint tengernyi kíváncsiságom a gerinctelenek tömege (csigák, kagylók, rákok és persze medúzák minden mennyiségben), a horgászatra nem is gondoltam, igaz, a dugig megtelt homokos strandok nem is tették volna lehetővé a nyugodt pecázást. Nemrég azonban remek alkalmam adódott egy „közeli” (mindössze bő 550 kilométernyire lévő) tenger, az Adria feltérképezésére, már ami a horoggal történő kutatást illeti.
Energofish - Energoteam
Magyar Horgász

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.